"A Gőgő-Szenke patak által közrefogott kis
szigeten épült a Boldogságos Szűz tiszteletére épített műemléktemplom. A
település XII. század végétől ismert, elnevezése alapján királyi
szolgálónépek, szekeresek lakták. A XV. századi késő gótikus stílusú
épület eredetileg védelmi funkciókat is ellátott. Valaha fahíd vezetett a
szigetre, s a XVIII. századig csak ezen át lehetett megközelíteni.
Ekkor még a szigetet is palánk vette körül. A középkorban és a
törökkorban is Nagyszekeres egy igen fontos kereskedelmi út mentén
feküdt, amely az erdélyi és az északkeleti hegyi kereskedelmet
közvetítette. Ennek következtében a viszonylag népes település sokat
szenvedett, a 16. század végén és a 17. században többször is portyák
áldozata lett. Egyetlen kivétel talán a kis szigetre épült templom volt,
amely kiváló védelmet jelentett a kisebb portyák ellen. Az igazán
jelentős támadásokat azonban sem a víz, sem a lakosság elszántsága nem
tudta visszaverni. A települést 1717-ben a tatárok feldúlták,
felégették, a templomba menekülőket mind egy szálig megölték. A
pusztulás mértéke leírhatatlan volt. Az 1717-es tatár portya jellegében
az 1241-es tatárjáráshoz hasonlított, a tatárok amerre jártak mindent
felégettek, minden mozdítható javat elvittek, a faluban, a mezőn
elfogott munkaképes embereket és gyerekeket rabszíjra fűzték, az
öregeket és a templomokba menekülőket, a fegyverrel védekezőket az
utolsó szálig megölték."
"
A nagyszekeresi templom szerkezete a
gótikus korszak végének szatmári hagyományait mutatja. A hajóját és a
szentélyét kétlépcsős támpillérek veszik körbe, déli és délkeleti
homlokzatát osztósudaras gótikus ablakok tagolják. A templom nyugati
homlokzatának tengelyében, a harangtornyot és a templomot összekötő
épületrész alatt áll a kőből faragott, gótikus bejárati kapu."
"Ahhoz, hogy a középkori boltozatot
rekonstruálni lehessen, az építészeti szaktudáson túl több tényező
együttállására is szükség volt. A konzoloknak és a faloszlopoknak az
egykori helyét szerencsére pontosan be lehetett azonosítani. A pontos
beazonosítást az is segítette, hogy a kőfaragók az egyes elemek tetejére
vagy aljára ráfaragtak egy azonosító számot, megadva a kőműveseknek,
hogy melyik elemet a fal mely sarkába, illetve szakaszán kell majd
elhelyezniük."
A boltozat mellett próbáltam az ablakok sokféleségét is megörökíteni.
"Nagyszekeresen a szószéket 1773-ban, a
karzatot csak 10 évvel később készítette, de ugyanaz a mester, aki a
Felső-Tisza-vidék legtöbbet foglalkoztatott festő-asztalosa volt:
Vasvári Ódor Gábor. "
Az idézeteket a
Középkori Templomok Útjáról másoltam. Tudom a bemutatás tán túl részletes, s mégsem alapos. Van akinek még ez is sok lehet. Viszont, ha már belekezdtem, akkor mutassak meg minél többet, érdekesebbet. Ma már a szigetből kevés érzékelhető. Próbáltam "vizes fotót" is készíteni, nem jött össze. A lényeg nem is az lett volna. S sajnáltam a harangtornyot is, de tatarozták.
