Oldalak

2016. június 30., csütörtök

"hallani és fordul már a hallgatag virágok szára, jár a fény"


 Radnóti Miklós: Hajnali kert

Az alvó házból csöndesen
kijött a feleségem
egy könnyű felleg úszik ép
fölötte fenn az égen.

Mellém ül és a hajnali
nedves füvek most boldogan
felé sikongnak, hallani
és fordul már a hallgatag
virágok szára, jár a fény
s megvillan rajtuk néhol,
nesz támad itt, toll villan ott
s kakaska kukorékol.
Rigó pityeg választ s a kert
susogni kezd, minden bokor
alján apró fütty bujdokol,
kibomlik sok hűvös levél
a felfénylik itt egy szalmaszál
a fűben és két ág között
kis pókok fényes szála száll.

Ülünk a kertben, hallgatunk,
fejünk felett a nap kering
s lehelletével szárogatja
harmattól nedves vállainkat.


Próbáltam fotózni azt az ezüstcsillogást, azt a csillogó ezüsthidat/ezüstutat amit a kertbe vezető útról láttam visszafelé tekintve.



 
Aztán e sejtelmes csillogás, az áttetsző napfény továbbkísért a kertben is.


A kapor a szomszédé, de nem tudtam kihagyni ahogy a cseppecskék ott csillogtak a virágzatán..





Ez már unalomig fotózott, nekem kedves.



S már megjelentek az újak, kezd a kert átmenni a rózsaszínek árnyalataiba.

2 megjegyzés:

  1. Ezt soha nem lehet megunni! Minden nap, minden órában szépet ad, mutat.
    Látod milyen gyönyörű a kaporról a fotó? nekem pld. eszembe nem jutott volna most közelről megnézni :)

    Ma reggel ilyen hangulatba kerültem, ahogy megnézegettem a kertemet. Ezt hamar be lehet járni, nem nagy, de mégis olyan sok mindenben gyönyörködhetek én is.

    VálaszTörlés
  2. Nem unalmas a kokárdavirág ,sosem. Tegnap jobban megnéztem az enyémet, a levelein látszott,hogy szomjas.Nem értem,hiszen szárazságtűrő növény és nem tűzi egész nap a napfény.Hm.rejtély nekem ez.

    VálaszTörlés