Dsida Jenő:
Én hívlak élni...
Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek, hisz mosolyt te csalsz arcukra, ismerj bennük magadra! Soha ne bánd, ha fáj, hisz erőre így találsz. S mi most bánatot okoz később nem lesz rá gondod. Hidd el jól tudom, hogy fáj, de hinnünk mindig muszáj. Fogd a kezem, ha úgy érzed, hogy szívedből kihull az élet. Ne keresd már, hogy hol tévedtél, ne sírj azon, mit meg nem tettél. Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni... |
|
|
2016. június 29., szerda
"Emeld fel fejed, lásd meg a szépet"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon szép!A vers is és a kert is.
VálaszTörlésNincsenek véletlenek...Ma egész nap Dsida Jenőre gondoltam.A sírjára a házsongárdi temetőben és a sírfeliratra.Volt másfél óra szabad időnk Kolozsváron és én a temetőt választottam.Meg is találtam a sírját a sírverssel.
"Megtettem mindent, amit megtehettem, / Kinek tartoztam, mindent megfizettem, / Elengedem mindenki tartozását. / Felejtsd el arcom romló földi mását".
Hogy miért éppen ma és Dsida járt az eszemben,nem tudom...
Anci
Én is kedvelem őt, s ez a verse valahogy aktuális.
VálaszTörlés