Hennázok

 Oly csodás a leveleken a reggeli harmat cseppje, egyetlen fotóm sem sikerült. Ezek pár naposak, még valamelyik eső után fogott meg a látványuk. Legalább szép is legyen ebben a lezúduló, most felénk rendkívüli károkat okozó esőben.

 

Hennázom a hajam, várom a kivárandó időt elteltét. Fejemen "dunsztkötés",  kimegyek a kertbe, a madarakat tán nem zavarja a látványom. Új színek jelentek meg a bokrokon, s új virágzatok, termések.

 Még mindig szerelmeim, a napfényvirágok.

 Hólyagvessző.

 

 Orbáncfű

 

  A spirea japonica virágzata.

 

 Reggeli hangulat.

 A mindig változó árnyékrajzolatok.

Tegnap délután elég sok templom fotóját feltöltöttem a blogra. No, még csak piszkozatban.

25 templomnál jártunk. Tíz, nyolc, négy, kettő (és a ráadás, ahol a szállásunk volt, a hely tisztelete). Így alakult a sorrend. Igyekeztünk egy-egy irányt fogni, s úgy felfűzni a látnivalókat. Volt, hogy nem tudtunk bemenni, volt, hogy a vihar a hátunkat csapkodta, ilyenkor otthagytunk mindent. Volt két templom, ahova nem jutottunk el, amiket pedig megnéztem volna. Lehet érthetetlen ez a templomjárás. Szeretem a középkori templomokat, itt aztán sok akadt. S a felújításokat ezek feltárására/bemutatására központosították. Ha úgy adódott, érdekes volt hallgatni a feltárások, felújítások titkait, érdekességeit.

A vidék adta lehetőség, a mocsaras táj miatti elzártság tette lehetővé sokak fennmaradását. Érdekes volt követni az építő és festő kéz munkáját újabb és újabb helyeken. Volt, ahol egy-egy oszlopdarab jelezte a valamikori építészeti megoldást. Viszont a régészek, restaurátorok számára ezek is kincsek, jelzik a múltat. Izgalmas volt hallgatni a sonkádi táblák feltárását, restaurálását, megmentését.  Nagy kedvencem volt. Tán ez a templom lesz a következő, amit bemutatok.