Oldalak

2016. június 6., hétfő

Mondhatnám itt már mindenki járt

 Mindenki? Még mi sem. Szatmárcseke, a híres "csónakos" fejfás temető. Valamikor itt sziget volt. A Tiszánál járunk. A holtat csónakban hozták eltemetni, aztán nem volt fejfa, felállították a csónakot. Így keletkeztek ezek a fejfák, vagy indultak útjukra (mesélte egy falubeli hölgy), hogy majd századok múlva is csodájára járjon a világ ennek a sajátságos hangulatú temetőnek. A sorokba rendezett robosztus, tölgyfából készült  sírjelek  láttán különös hangulat fogja el az embert. Ma is így temetkeznek, a sírok koszorúi többnyire száraz virágból készültek. Az egyebet el sem bírnák a fejfák... Odafigyelnek a temető egységére.










 
 S akkor tetőzzük a temetőlátogatást egy emlékezéssel, Kölcsey Ferencre, akinek klasszicista síremlékét is itt láthatjuk. 23 évig volt a falu lakója, s itt is hunyt el.

 

Stílusos emlékmű a temető mellett.

2 megjegyzés: