Mindenki? Még mi sem. Szatmárcseke, a híres "csónakos" fejfás temető. Valamikor itt sziget volt. A Tiszánál járunk. A holtat csónakban hozták eltemetni, aztán nem volt fejfa, felállították a csónakot. Így keletkeztek ezek a fejfák, vagy indultak útjukra (mesélte egy falubeli hölgy), hogy majd századok múlva is csodájára járjon a világ ennek a sajátságos hangulatú temetőnek. A sorokba rendezett robosztus, tölgyfából készült sírjelek láttán különös hangulat fogja el az embert. Ma is így temetkeznek, a sírok koszorúi többnyire száraz virágból készültek. Az egyebet el sem bírnák a fejfák... Odafigyelnek a temető egységére.
S akkor tetőzzük a temetőlátogatást egy emlékezéssel, Kölcsey Ferencre, akinek klasszicista síremlékét is itt láthatjuk. 23 évig volt a falu lakója, s itt is hunyt el.
Stílusos emlékmű a temető mellett.