Barlangokról írt valamikor Fodorka. Meg is jegyeztem neki a fotókat nézve, hogy odajutni is nehéz lehet. Aztán tegnap ráakadtam erre a filmre. Mintha csak arra a bejegyzésre készült volna, kiegészítésként. Mi történik, ha egyedül indulunk útnak, s baleset ér minket? Sikerül a túlélés 127 óra után? Mi az ára? Vannak kemény részek a filmben, s én nagyon beleélem magam. Mégis ajánlom, nézzétek meg!
Azért azon elgondolkodtam ilyen világvégi(nek tűnő) helyre lányok elindulnak egyedül túrázni? Persze, a megközelítést annyira nem részletezte. Én lennék ennyire gyáva? A kanyonok világa tőlünk félelmetesnek tűnhet. Vagy egy más táj, más ország más elvárásokat hoz magával? Ott a nagy vagy távoli sem félelmetes? Vagy egyszerűen csak megöregedtem.
Nem hinném, hogy képes lennék egy ilyen kaland túlélése után még egyszer útnak indulni. Minden tiszteletem Aronnak.
VálaszTörlésErőss Zsolt is útnak indult a balesete után. Akit ennek az izgalma elkapott, sz nem ereszti. Megszállottak.
VálaszTörlésErős Zsoltot önzőnek és felelőtlennek tartom. Két pici gyereket hagyott itthon. A felnevelésükhöz sokkal több erőre lett volna szükség, mint amit a hegymászás igényelt. Azt éreztem, hogy menekül a kötelezettségei elől. Számára a hegy módosult tudatállapota volt a valóság ellenszere.
VálaszTörlésTudod, olvastam anno a feleség nyilatkozatát. Ő is hiányolta otthonról, ezt ígérte utolsó útjának. Az is lett, csak másként. Akkor miért vállalt családot? Hallgattam interjúkat hegymászókkal, tényleg megszállottak is. Viszont amit írsz abban is lehet igazság, ezt te érzed.
VálaszTörlés