"hallani és fordul már a hallgatag virágok szára, jár a fény"

 Radnóti Miklós: Hajnali kert

Az alvó házból csöndesen
kijött a feleségem
egy könnyű felleg úszik ép
fölötte fenn az égen.

Mellém ül és a hajnali
nedves füvek most boldogan
felé sikongnak, hallani
és fordul már a hallgatag
virágok szára, jár a fény
s megvillan rajtuk néhol,
nesz támad itt, toll villan ott
s kakaska kukorékol.
Rigó pityeg választ s a kert
susogni kezd, minden bokor
alján apró fütty bujdokol,
kibomlik sok hűvös levél
a felfénylik itt egy szalmaszál
a fűben és két ág között
kis pókok fényes szála száll.

Ülünk a kertben, hallgatunk,
fejünk felett a nap kering
s lehelletével szárogatja
harmattól nedves vállainkat.

Próbáltam fotózni azt az ezüstcsillogást, azt a csillogó ezüsthidat/ezüstutat amit a kertbe vezető útról láttam visszafelé tekintve.

 

Aztán e sejtelmes csillogás, az áttetsző napfény továbbkísért a kertben is.

A kapor a szomszédé, de nem tudtam kihagyni ahogy a cseppecskék ott csillogtak a virágzatán..

Ez már unalomig fotózott, nekem kedves.

S már megjelentek az újak, kezd a kert átmenni a rózsaszínek árnyalataiba.