Oldalak

2019. május 10., péntek

Más szögből nézve

  fotóztam, most, miközben esett az eső. Viszont a  kutya éhes volt, s a meztelen csigák is dorbézoltak. Sajnos. Szét kellett köztük csapni. Ma a kertészetben elmesélték, előírás szerinti lehetőséggel, de hatalmas küzdelmet folytatnak ellenük. Az eladó a növényeket név szerint nem ismerte, csak azt merre érdemes ültetni pl. sziklakert. Pénzlevelű lizinkát kerestem. Nagy segítség lenne, ha ismernék a növényeket az alkalmazottak is.




 Kezdenek az újabb ültetések is növögetni.

Csak zölden.


A néger, aki teljesen fekete

Néger vendég járt a faluban, meséli a szomszédasszonyom: fekete volt, teljesen sötét fekete! Nem tudott magához térni tőle. Elgondolkodtam, milyen színű is lehet egy néger? Vagy még sosem látott fekete bőrű embert élőben? Az is lehet. Minden esetre a szenzáció megvolt.

Mit kezdjünk a pénzünkkel? Fel kell venni a lakástakarékot, mert csak állna a pénz évekig, meg gondolom folyamatosan vonnák érte a pénzt, hogy használják... Szóval mit kezdjünk vele, mert amire gyűjtöttük pillanatnyilag nem aktuális, mondta az ács. Örültünk neki, egy tetőcsere nem öröm, nem lenne az. (Ha meg elköltjük a pénzt mi lesz, ha beüt a csere?)

Szóval mi legyen a pénzfelhasználás célja? Lett egypár elgondolás, a végén úgy jártunk annyi feladata lenne annak a kevés pénznek, hogy már nem tudjuk mihez kapjunk? Kiderült, hogy  a kapu tartóoszlopa kirohadt, maga a kapu is, ill egyes elmei, szóval cserélni kell. Itt van az évek óta húzódó villanyügylet is, remélem a szerelő megoldja, lezárja. A rá félretett pénzt azóta többször elköltöttük. Mondtam is neki, de új szerelő csak teljes vezetékáthúzással vállalná. Hiába új a ,mosógép, ez is leveri a biztosítékot, viszont sajnálnánk ha annak meg ez ártana. Már az állandó lekapcsolódás. S kiszámíthatatlanul, ki tudja miért vágja le időnként a biztosítékot? Azt hittük időjárásfüggő. Most nem lehet a kánikulára ráfogni. Stb. Stb. Stb.

Közben már egy új napot írunk. Délelőtt február volt, mentünk ügyet intézni, hozzáöltözve. Aztán átváltott fülledt nyárba. Lesült minden az emberről. Közben leestem a lábamról. Azóta is fekszem, s megérkezett a vihar, eső, stb. Van épeszű és ép szervezetű ember, aki ez kibírja?



2019. május 8., szerda

Kertbolondoknak, mint én,


s  köszönet Katalinnak, hogy felhívta rá a figyelmem.




 

S amit még láthatunk a JouTube-on a kertről:

https://www.youtube.com/user/BealtaineCottage/videos

És a háza: szív, lélek, melegség, szeretet.


A betegségem, majd az utazások, aztán az eső miatt a kerti munkák elmaradtak. Ma nekiálltunk az urammal a haszonkert részben a fűnyírásnak, gyomlálásnak, kapálásnak, stb. Szegény farkatlan gyík rohangált összevissza, nem találta helyét a hangtól, a felbolydulástól. Ő lehet az, akit kétszer menekítettem ki a macskától, a végén elvittem a hátsó kertbe, hátha ott nyugalomra, s főleg nem vadászára lel. Soha ennyi virág nem volt az epren. Az ember már fél: vajon eljutunk-e odáig, hogy a szánkba is kerül belőle? S lesz-e idén végre gyümölcsünk? eddig nem jött össze, időjárás apánk mindig elintézte.


S véletlenül elém került  ez a film. Szeretem az ő könyveit, tudom, hogy érzelmes történetek, nagyon fáradtam az ember szeret elvarázsolódni. A filmben fontos szerepet játszanak a virágok. Ha érdekel valakit, hogy miért és hogyan nagyon ajánlom nézze meg:

2019. május 6., hétfő

Esőben, kertben

Szegény tulipánt kitekerte a szél, viszont ő még tartotta magát.


 
Virágozni kezdtek a gólyaorrok, a lilák a tavaszi rendelések.

Labdarózsa megtépázva, tele virággal.

A pázsitviolák viszont éltre keltek a sok esőtől, a léggömbvirágokban pedig mint apró gyémántok csillogtak a vízcseppek. Úgy láttam meztelencsigáék nem szeretik a hideget.


Az illatos nyári orgona virágban, a konc most kezdené.


A bokrok és az új juhar viszont szintén nagyon örültek az esőnek.




Az ember a fotókat egymás mellé rakva látja az árnyékliliomok sokféleségét. Pedig a sötétlila színűt nem sikerült szereznem. Amikor akartam nem volt, aztán elmaradt.

Haranglábak, amiket nem rágtak szét a csigák. A méreg miatt most nem mennek le a tarra rágottra, elkezdett levelesedni, mint ahogy az ajugák is magukhoz tértek. Durva a méreg, tudom, kénytelen vagyok megvédeni a növényeket. Kecskeméten a piacon egy hölgy elmagyarázta, hogy vegyem körül hamuval őket. Tavaly ezzel a módszerrel kudarcot vallottam, vagy nem mertem sokat kitenni, vagy rájött az eső, mint most is.

 
S még pár fotó:




Itt aztán van esőcsepp, szél, szép, igazi időjárás jelentő fotó, szegény szömörcével.

S jelentem sikerült Kecskeméten borágót szereznem. Nem attól, aki 3 hete ígérte, de más hozott nekem másnapra. Palánták, de majd megnőnek. Most behoztam őket, féltettem a hideg széltől. Pedig kint az erkélyen, Kecskeméten, a napon növekedni kezdtek. Megérne egy bejegyzést néhány növény megszerzésnek története.

2019. május 5., vasárnap

Hogy derűlátó legyek

Végre esett az eső,

végre holnapra tán el is áll. Minden edényben esővíz van. Ez nagyon jó, sokat locsolok.

Virágba borult a labdarózsa!

Úgy látom  minden beindult az esőtől. Hiába a locsolás mégis csak az eső az igazi.

Végre olvasom a könyvet, nehezen álltam neki, pedig érdekes, izgalmas, nagy történelmi keverés-kavarás. A politika/hatalom úgy látszik sosem változik. Próbálja Lucrezia Borgia negatív képét helyretenni. Olyan mint a Mona Lisa rejtélye, mindenki másként látja, írja le.


Ideteszek pár linket, pár filmet. Egyet a mai évforduló miatt:

Sabrina

Ezt meg már ajánlottam, de érdemes újranézni, nekünk magyaroknak is:

A világ nagy és a megváltás a sarkon túl ólálkodik

 S remélem csodálatosan szép hetünk lesz!

2019. május 4., szombat

Folytssam?

Délután háromkor elkezdődött a mosógép beállítása. Mi segítséget nem kérünk, szerelő ide nem jöhet. Végül jött a szomszéd, de a fali cső akkor is folyt, kiderült elrepedt a cső. Végül hívhattam szerelőt, holnapreggel jön.

Egy gond van az egésszel, az ember idegeit a hadakozás szétőrli. No komment. Nem mondok semmit, semmit. Semmit.

Így jártunk

Ha azt mondom, hogy tegnap közel jártam az agyvérzéshez, nem hazudok.  Mire hazafelé autóztunk már beszélni sem tudtam, erőm alig volt. Vagy lelkierőm?

Van autónk, régi, ütött-kopott, rozsdás, stb. de még nem hagyott cserben minket. Álom van szép autóról, csak ahhoz anyagi tehetség is kellene. Stb. (Ebbe most nem mennék bele.)

Szóval a szerelőtől elhozott autócsodánkkal megérkezve a célhelyre beálltunk az udvarba, ahol félóra múlva valaki nekiment, a bal elején jól meghúzta. Megnézte, továbbment, csak éppen a férjem látta, s felírta a rendszámát.

Jönnénk haza, nem jól nyílik a kapu, az automatikusan vezérelt vagy távirányított. Ki-be mozgott. A vége az lett, itt az uram ment neki a másik oldalon a kapunak, tört a dísztárcsa, két helyen horpadt a kaszni. Én az utcáról láttam, hogy nem arrafelé kellene mozdulni, de hiába kiabáltam, nem hallotta. Itt eldobtam magam. Nagyon rossz természetem van, nem tudok ezeken a dolgokon legyinteni, s jókat kacarászni. Vagy már túl voltam rég önmagamon?

Ez most rossz pásztorolás volt, a vírus hazavágott, nagyon durván. Hosszabb távon gyalogolni sem tudtam, nem tartottak meg a lábaim, akkor még ott volt a főzés, a palacsintasütés, amiről a férfiak azt gondolják az olyan egyszerű. Nekem, ha nem vagyok a helyzetem magaslatán tragédia. Állni, a kezemet mozgatni, stb. Aki nincs benne nem tudja elképzelni, s öten várták az elkészültét, tehát meg kellett csinálni. Közben a rossz mosógépben próbáltunk centrifugázni, de a jelét nem ismertük. Nem, ennyi. No itt is volt sürgés és forgás. Csak ez a funkciója működött, szerencsénkre, hogy némi "csőrepedés" nyomait eltüntethessük. Ez egint kifeszített.

Mondjam, még? Itthon is egy százéves (a neten meg sem találtuk) mosógép várt minket, holtan. Már vagy 9 éve hozzánk is nagyon öregen, de használhatón került. Átmenetileg. Eddig bírta. Úgy mentünk el, mosógép nélkül nehéz bizonyos korlátokkal létezni. Tehát tegnap ezt is megoldottuk.

Aki egészséges értékelje, mert, ha az ember leesik a lábáról, szörnyű. Most a cukromról nem is beszélek, gondolom az egekben volt.

Ami öröm, találkoztam hazafelé Aranyalmával. Jó volt nagyon keveset beszélgetni. S azért az unokákkal is, csak ezek a dolgok eléggé árnyékolták az ottlétünket.

Még két gondolat:

Mi van a palacsintában, amitől annyira fontos ételünk? Fiam évekig élt NY-ban, mikor hazajött hónapokig palacsintát kellett sütnöm, mert ott ilyenhez nem jutott hozzá.

Régi emlék, hetvenes évek közepe: Megyünk ebédelni az iskolai ebédlőbe. A gyerekek sorban állnak a konyhavezető irodája előtt. Miért? hát azért, mert tejbepapi/tejberizs vagy éppen mákos tészta volt az ebéd, az annyira finom volt, külön megköszönték. Tiszti lakótelep (lásd Vass Virág Lantos Piroska élete alapján készült regénye) gyermekei jártak ide főleg, s persze mások is. Így éltünk a hetvenes évek közepén.