Éjszakai fagy után, ködben

Psziché

Ma volt kontroll s jók az eredmények. Kellett egy kis hitet és önbizalmat adni. S találkozni betegtársakkal, akik közt volt aki enni sem tudott az első időkben. Értsd, még nála is rosszabbul volt.

Egy kivirult, hitében megerősődött, még a hangja is megjött ember érkezett haza. Ennyit tesz a változás, tapasztalás. S azért a másik kertje sem sokkal zöldebb. Adtak új, másféle hatóanyagú gyógyszereket is, hátha azokkal kevésbé érvényesülnek a mellékhatások. Nagyon odafigyelnek a betegeikre!

Most pedig nekiállok keresni autót a két hét utáni szállításra, mert így egyszerűbb. A családi lehetőségek kimerültek, mindenki távol, több száz kilóméterre, eddig utaztak, így szállíttuk, hoztuk haza. Javasolták tegyem fel a fészre, hátha akad valaki vállalkozó. Ha minden kötél szakad, ez lesz.

Ajtók

Nagyon szeretetm az ajtókat. Valamennyit, kivétel nélkül. Az ajtó elvezet dolgokhoz; és még soha olyant nem láttam, amit ne akartam volna kinyitni. Néha elég rápillantani egy ajtóra, és az ember tudja, hogy valami érdekes van mögötte.
Kate Morton

Pihenésképpen készült ez a bejegyzés. Ajtók/kapuk. És egy ráadás, egy nagyon kedvelt fotó, az unokámról, régről.

Füzetemből

Mindannyian beleszeretünk dolgokba, de aztán semmit nem teszünk értük. ….gyermekkorunkban folyton ábrándoztunk. ….Te azonban nem felejtetted el az álmaidat. Valahogy mindig visszakeveredtél gyermekkorod színhelyére, oda, ahol felhőtlenül boldog voltál. Kaptál még egy lehetőséget az élettől. Fogadd el, és ne nézz vissza!

Barbara Erskine 

A reggel fokozatai

Zsebivel

A mai napra szabadságoltam magam. Látván, hogy fiam egyedül is boldogul, meg úgy látom nagyon elfekszik, hát kapkodja egy kicsit magát! Szerintem nagyon elfekszik. Indoka mindig van. Nekem akkor sem tetszik, mozognia kellene. (Bár azt mondják erre a baráti körből, eddig se kapkodta magát, az internet teljesen lekötötte. Azért én láttam az ősz óta  többet mozgott. Lassan az idő is engedné a kimenetelt.)

Szóval reggel irány a ház és a maradék állatunk: Zsebi. Etettem, simogattam, neki ez kell, törődni vele. Mellényben voltam  a kertben, alatta két pulóver, még nem is a legvastagabbak. Az a baj csak, hogy nagyon nedves a talaj. Viszont az utoljára látott jégpáncélnak nyoma sincs!

Ebéd után sétálni indultunk volna. Mire összeszedtem magam, eleredt az eső. Nem baj, kutattam egy kicsit diéta és étkezés ügyben. Ő pedig tényleg boldogult otthon, egyedül. (Csak melegítenie kellett.)

Lassan elindulok hazafelé, az eső szakad, de valószínű ez így is marad, nincs mire és miért várnom. Viszont kellett a lelkemnek ez a pár óra, itt mindig feltöltődöm, kikapcsolódom, lesimulok. Pedig csak egy ház. Csak egy ház?

Könyvek

A könyvet a galambossal együtt küldte a kolléganőm. S volt egy harmadik társuk is.




Mindhárom tetszett, de a francia fogott meg legjobban. Önéletrajzi ihletésű, az anya öngyilkossága után ered élete nyomába az írónő, s próbálja megérteni miért cselekedett így? Már előző könyve is megfogott, s nem győzőm a tini korosztálynak ajánlani. Ez a könyv pedig lebilincselt. Azt is elárulom személyes okom is van rá. A gyermekeim apja is mániás depressziós volt, s annak idején ezt nagyon nehezen kezeltem. Ők is. Olvasása közben visszaköszöntek nekem személyes élethelyzetek is. Más család, más ország, más környezet és az  azok adta lehetőségek, mégis van ami közös: a betegség felismerése, a kezelés, a gyerekek helyzete, a család hozzáállása. Mai eszemmel vagy mondjam inkább élettapasztalatommal én is másként állnék hozzá. (Bár akkor én is a saját életemért küzdöttem....s mélységesen magamra voltam hagyva.)

Érdekes  a megismert család története, ahogy segíteni próbálnak neki, miközben bennük van a közzététellel kapcsolatos vívódásuk is. S az ő kételyei, felismerései, küzdelmei húgával együtt gyermekként, majd felnőttként anyjukkal, s a nyomozás eredményeként az elismerés az anyának, hogy bátor volt megtenni ezt a lépést. S nem ítél, kutat, feltár és közzétesz. S ezzel a könyvvel letette mindazt a terhet amit ez a betegség az évek során rájuk rakott.

Füzetemből

A polcon akadtam rá, érdekes éppen mellettem volt. Ebben az átrendezett és összezsúfolt életemben gyakorlatilag alig találom valaminek a helyét.

"Tündérek tették bölcsőjébe a boldogság  adományát. .. Egyeseknek anyajegyük van,  neki vidámságjegye.

Isten egyenesen ír görbe vonalakkal.

A kimutatott bánat növeli mások örömét.

A véletlenek gyakran végtelen sorozattá állnak össze."
Francoise Dorint idéztem, sejtésem szerint a Prücsök című könyvből.

"A másikat elbuktatni nem lehetséges a magam megbuktatása nélkül. Mikor ráébredek erre, az már nem sejtés;  a legkínosabb tudás.Pokoli: elkésett." Korniss Mihály

"Könnyebb félni valamitől, mint vágyni rá."
Timo Parvela

"A boldogság az, amikor sokat kapunk. A  fájdalom az,  amikor ezt mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fájni fog." Kiss Ottó: Csillagszemű Márió

Valamikor volt egy olyan kósza gondolatom, hogy kérek mindenkitől egy-egy gondolatot a boldogságról. Oly sokan, oly sokfélét írtak róla. Szerencse, hogy elvetettem.

Végre! kisütött a nap!!!!!!!!!!!!!!!!

Nagyítva igaziak! 

S egy Antal Andi mestermű. Köszönöm Andi!

Nap mint nap

reggelente egy meditációs könyvet forgatok: Olasz Ferenc: Mindörökkön örökké. Ez  a vers most már hetek óta többször elém jött.

Reményik Sándor: Egy lélek állt

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
 
Forrás

S e fotó, mert úgy szeretem. Az ember hite néha sajátságos, nem intézményesített, mondhatnám szívbéli.

Mondatok

Melyik az a mondat, amivel őrületbe lehet kergetni az embert? Amikor már az én nyugodt fiam is megjegyzi.... "A r.zs.cs.kk..nt.s.... esetleg még számjegy is mellé"! Néha a kevesebb több.

Pécsi barátnőm mesélte, hogy az ott élő középiskolás osztálytársaink már mind nyugdíjba mentek. Ő még vissza-visszament az óvodájába, a túloldal dadusnénije megjegyezte neki, mennyire hiányzik a munkája nekik. A másik oldalon dolgozó dadus (bár lehet mostanában már őket sem így hívják....! Ő mondta a  maga finom módján: Egyszer csak észreveszik, hogy nincs ott az ember, s hiányzik.

Mondtam, nálunk ez nem fordulhat elő. Mostanában olyan voltam, mint a mesehősök, hol voltam, hol nem voltam. Ma elhangzott a kérdés, mikor megyek dolgozni, mert....   Ezen én magam is meglepődtem. (S szárnyakat adott a takarításhoz, bocsánat a rutin fertőtlenítéshez.)

Tegnap jó, hogy írtam a bejegyzést, mert hamar megnéztem a teendők listáját. Azért korántsem szabadultam meg a fertőtlenítésektől, mosásoktól és vasalásoktól. Legfeljebb egy hónap elteltével kissé könnyebb lesz.

Viszont a "gyermek" eszeget, erre mondhatom:végre! Igaz még gyógyszerrel, de ahogy elnézem napról napra többet. (Azon pedig már csak magamban töprengtem el, hogy amit ehet az  többnyire tartósítószeres. Konzervált, bebíztosított. Elhangozhatna a mondat: hol vannak az én befőttjeim, szörpjeim, stb. A szörpjeim gyógynövény alapúak, azt ő nem issza. Befőttjeim nincsenek, évek óta a kutyát nem érdekelték, minek strapáltam volna magam? Hát ezért! Viszont ezt ki gondolta volna?)

Egy ma reggeli hír kapcsán elgondolkodtam

ill. már írni akartam róla. Akiknek kutyája, macskája van mit kezdetek a fém állateledeles dobozokkal?  Mikor 5 macska volt és a kutyaeledeles dobozok nagy mennyiség felgyűlt. Eleinte kukába dobáltam, aztán gyűjteni kezdték a fémhulladékot, a sörös dobozok közé tettem  az iskolások javára. A sorsa nem tudom mi lett?

Ezt követte a felszólítás, kaptunk zsákokat a szétválogatott gyűjtésre. Az már csak érdekesség, hogy a hírlevélen, mint fém ilyen tétel nem szerepelt. Egy darabig gyűjtöttem, s mérgelődtem, mert úgymond többe került a hús, mint a leves. Mikor kimostam ezeket enyhén szólva fogyott  a víz. A keményen megfizetett víz. Ez kinek az érdeke?  A miénk nem volt, az biztos. Miután következetesen nem szerepelt a listán abbahagytam a gyűjtését, megtapostam, s mentek a kukába.

Ti hogy gondoskodtok ezekről a dobozokról?

Napok

A csutakolás. Volt előcsutakolás, aztán van jelen csutakolás. Mindennap, mindenhol.  Reggelente nem értettem miért szakadnak le a karjaim, rájöttem. Pedig mióta mindennap van, azóta nem kell akkora erőbedobással felmosni, lemosni. A kimosást intézi a mosógép, gőzerővel. Nekem marad a vasalás, no de az aztán alaposan.  Még van két napom, s aztán áttérhetek a heti fertőtlenítésekre, a nem napi ágyhuzat, pizsama, s törülközőcserére. S ki érti ezt,  egy nap kimaradt a betegszobában, s másnap már ott vonultak, bújkáltak, s előtünedeztek  a porcicák! Ott ahol egy ember fekszik, bútor alig van, naponta felmosva, kimosva, lemosva.

Aztán jött a tegnapi nap, a csúszkálásé, a térdreesésé miközben az ügyeletre mentem némi elsősegély segítő gyógyszereket feliratni, kiváltani. Az autók útja rendben volt, csak oda kellett eljutni, onnan kellett eljutni, s néh a szokások rabjaként odalépünk, ahol könnyebbséget remélünk (fűre), s éppen akkor csalatkzunk, s esünk térdre.  Ha valaki nem tud aludni, főleg, ha egész napja a bentlétről szól, szörnyű neki. Ha egyéb rosszullétek nehezítik az életét, még rosszabb. Segítettek rajta, a távollétében. Köszönet az ügyeleten dolgozó orvosnak. S máris könnyebb lett az életünk, nemcsak neki, az egész családnak.

Közben rágom, rágom ezt a csatornakiosztást. Előfizessek-e heti két napért 2-3 ezer forintos kiegészítő csomagokra? Egyetlen, értsd egyetlen!!! csatorna miatt. Néha megnézem milyen adásokról maradok le, s látom, olyan mértékű az ismétlés, felesleges lenne. Csak kicsit sajnálom. Jó volt más országokban, más tájakon járni, bekukucskálni otthonokba, velük együtt felújítani, átalakítani, kertészkedni.  Ennek azt hiszem évek után vége.

Viszont beiratkoztam biokertész tanfolyamra. Februárban indul a kezdő csoport, remélem nem a háznál értesítettek,az  most kicsit hanyagolva lett. S éreztem egyből a lelkemen a hiányát. Nehezen törtem be  a kétlaki életmódra, a kijárásra, de már részemmé vált. Már odatartozom, érzem is itthon. Itthon és otthon, otthon és itthon.

S egy könyv, A KÖNYV, amit  szabad perceimben olvasgatok, szétszakítva, tördelve, de van mihez nyúlni, miben elmerülni, hova elutazni, kikért aggódni, egy más világba átlépni. Ezen  a gépen nem tudom linkelni mit írnak róla.

Tegnap

még jó időben érkeztünk haza, az odafelé út, a letolatlan havas utak viszont nem nevezhetők élménynek. Itthon a lábadozás, gyógyulgatás időszaka kezdődött el a fiamnak, nekem meg folytatódik a kőkemény sterilizálásé még egy hétig, aztán kicsit már könnyebb lesz, legalábbis nem kell naponta az egész lakást tulajdonképpen körbefertőtleníteni, stb.

Ami pozítiv volt tegnapra, s amitől nagyon félteünk simán feljött saját lábán a 4. színtre!! A mai gyengélkedésben van mire visszautalni, hogy lám tegnap!!

Ennyit! Köszönöm ismét mindenkinek a ránkgondolást, a velünk gondolást a nehéz napokban! S még az egészségügyieknek, igaz ők nem olvasnak, de nélkülük nem jöhetettt volna létre...!

Jó hír

Délben várt a hír, holnap kiadják a fiamat. bevallom kissé sokkot kaptam, mert a szállítást szerveznünk kellett, s "kinyalni" a lakást. Az alapsikárolást éppen tegnap fejeztem be. Nosza ma délután mindent bele,
A sietség oka némi időjárás előrejelzés, s elkerülendő az időjárás negatívumait így döntöttek az orvosok,  jó 200 km-t utazunk hazafelé, s vannak kanyargós útszakaszok. Igazuk van, nem kockáztatbnak. Reggel indulunk.

Tegnap

volt a harmadik házassági évfordulónk. Ennek elmesélem most, így évek után a történetét. Terveink közt szerepelt, mígnem egy esküvőre voltunk hivtalosak férjem lakóhelyén.  Egyszer csak jött a telefon, mi lenne, ha mi is összeházasodnánk akkor már egy úttal?

Igen ám, de ez az egyetlen (?) helyzet, amihez kettős hozzájárulás, beleegyezés, bejelentkezés szükséges. A hivatal tudott róla, de nem volt leadminisztrálva. Márpedig ami nincs adminisztrálva, az nem is létezik. MI készültünk, városomból indultunk, reggel vettünk hamar gyűrűket, s a minusz 13 fokban, hóban elindultunk a másik esküvőre. Aztán délután egy órakor jelentkeztünk a hivatalban. Szó szót követett, beszélgettünk az adatokat felvevő hölggyel, mígnem gondolt egyet, felvette a telefont, s szólt  a kolléganőjének, ha már a terem előkészített stb. akkor adjon már össze minket is.

Estére már házaspárként ültünk a (másik) lakodalmi asztalnál. Az ifjú férj, s annak tanúja lettek  a tanúink. (Ezt már csak mellékesen jegyzem meg, még tv felvétel is adódott, mert új esküvői előírások voltak éppen készülődőben. A másik érdekesség: mi idősek voltunk, az előttünk lévők nagy pocakkal esküdtek, a még előttük lévőknél már gyermek is volt. Hja, kérem ilyen ez a világ!)

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;

melyik vagy te? és én melyik vagyok?                           
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

Keresztury Dezső

Ideillesztettem az utólagos értesítésből a versrészletet családtagoknak, barátoknak, munkahelynek. A reagálások furcsák voltak. Volt, ki megértette, volt ki nem értette (miért nem szóltunk előre? Ami csak terv, amiről még papír sincs, arról, hogy beszéljünk? Volt ki felháborodott, hogy lehet így férjhez menni? Volt, kitől kaptunk ajándékot, lásd a mesések. A munkahely a pletyka színtjén leragadt. Tiszteletteljes kivétel mindig van. Nem értettem. Nem a történés a lényeg? Miért fontos ennek körítése?).

Még egy érdekesség. (Fokozhatom még?) Apám másnap elzavart minket haza, az én lakóhelyemre. Mondván ebben az időjárásban ne kockáztassunk, jobb biztos helyen lenni. Ő sem tudta, még aznap estefelé, s tán hajnalban a városban földrengés volt....

Tegnap végre befejeztem a sikálást, a fertőtlenítést, a bejárati ajtót is bekárpítozták. Még macskaúr hagyta alaposan helyben az évek során..... vagy mert unta magát, vagy mert egyedül volt, de leginkább mert azokat a karmokat oly kiválóan lehetett belemélyeszteni. (A felkínált szőnyegdarab épen és karcolatlanul máig ott van mellette a faburkolaton...)

Tegnap az ajtótlan lakásfogságban pihenésképp hamar elolvastam a könyvet.

A

könyvet is a könyv szerzője jegyzé. Könnyű, romantikus, főleg misztikus, éppen egy ilyen időszakra való.

S most mennem kellene aludni.....

A versrészlet, mert nem tudok hozzányúlni, ez az a gép....

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;

melyik vagy te? és én melyik vagyok?                      
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

Keresztury Dezső

Köd fotók vonatból

Tél, szikrázó napsütés... és hó, és jég, és szél

Egy hét után temperált épület a szomszédjainknak köszönhetően, így is egy órát ügyködtem míg minden helyére került fűtés ügyében. S volt itt egy egy hétre elhanyagolt (általam) Zsebi. Azt hiszem e percben ennyi telik  tőlem. Kidőltem, majd jövök.

Zik, zik és!!!!!

A fiammal beszéltem az előbb, s a háttérből az interneten nézett tv hangja szólt. Ez már a NAGY JAVULÁS jele, eddig nem tudott felmenni, belealudt vagy ájult inkább. Ez már, -ezt csak én tudhatom igazán- már a gyógyulás útja!!!!!!!! Jele!!!

Hazafelé s az ablakból fotóztam, ilyenek lettek, inkább helyzetjelentés. Holnap nagy rendezvény, a város 25 km-es körzetéből várunk gyerekeket, kérdés, ha lefagy távolabbról, s adombok közül hogy tudnak indulni. Az előbb beszéltem egy tantónénivel, mondta, pedig családostól készülnek a gyerekek...

Jobban

vagyunk, lassan, lassan....

Fákkal

 

Hullámvasúton

Most éppen az előtt a gép előtt ülök, amelyikről igen kacskaringósan tudok írni, ha tudok éppen. A mai nap éppen a rosszabbodás napja, vért kap a fiam. A kórházat is épp ilyen kacskaringósan tudtam elérni, ahogy a bejegyzés készül. Állítólag ez vele jár. (A mindenféle vérrel kacsolatos pótlások, gondolom, már akinél.) Nem tudom, túl sok itt már  a rossz. (S mondom én, aki neki mindig csak a jót engedi megfogalmazni, s bíztatom. Én mondhatom, s ez mai délután nekem sem volt emiatt jó.)

Holnap tudok beszélni a kezelő orvosával, meglátogatom ismét, látom, hogy van, s remélem tudunk beszélgetni is, ahogy tegnap délután ill. a tesvérével este is tudott már kicsit hosszabban. Pedig, ahogy számoltam, túlléptünk a kritikus napokon.

Az a baj, az ő lelkiereje fogytán van, s félek, nehogy feladja.

Két nap múlva többet tudok írni. S a Nők Lapjában olvastam egy mondatot, Frida Kahlótól: Élni merni kell, meghalni bárki tud. S azt is tudom, hogy a legreménytelenebb helyzetből is jöttek már ki betegek.

Bízni kell!!!!!

Talán

elindult valami változás.
Akartam ide pár fotót, lélekvidítót, nem tölti fel a rendszer. nnyit, reggelre.