Köd előttem, köd mögöttem

 

 

Itt reggelre kelve fagyott, későn indultunk emiatt. Nem bántuk meg. Leállítottam az autót és fényképezni kezdtem.

Ködben

az ünnepben, Dunántúlon, Alföldön. Beborító, elborító, sejtelmes, félelmes, sűrű, ritka, leszálló, felszálló, dunnaként tájra boruló a völgyekben, ahonnan, csak a magasabb részek látszanak ki. Fák lombjáig érő az út mentén.

 Az indulás, 26-án.:

S végre kisütött a nap. 27-én nem fotóztam, akkor csak a mérhetetlen köd vett körül minket, ahogy fent is jellemeztem, bevallom félelmetes és nyomasztó volt, napnak nyomát sem láttuk.

S akkor elérkezett a hazafelé út. Már leírtam, a csoda vagy valami nagyon, de nagyon furcsa az volt mikor jó néhányszor percekre kisütött napa Dunántúlon (ahogy a meteorológia ígérte). Égette a szemünket szinte a több napos vakondlét után. Aztán mire örültünk s alkalmazkodtunk volna hozzá, ismét elborított mindent a KÖD:

 

Köd fotók vonatból