Szellórózsa szerelem, ok nélkül?

 

 

 

 

Szűrt fény, hajnali pára, augusztus

  

  

segédkertész

A kert jelenlegi főszereplői: szellőrózsák és a hortenziák. 

 

 

S hogy ne csak a fb fotókat, értsd csak a szépet mutassam, a gyönyörű rózsák alatt, mellett ott van a levéltelen bokor. Új szerrel permetezem, jól visszametszettem, nem eléggé. Valószínű, ha a rózsák végleg elvirágoznak visszametszem tövig. Szívem szakad meg érte.

 

Ki veszi észre a turpisságot a fotón?

... és virágoznak a nyári orgonák

A térdemről lekerült a kötés, látványa nem szép, ez van. Viszont begyógyult. A rándulásom is javul. Mindez szép, hogy újabb gond érkezzen. Viszont itt a kert a csoda, az öröm és a szépség helye, ezt járom, csodálom, fotózom. Télen majd előveszem, s nézegetem. "Nézegetem, ha hull a hó, ez volt a nyár, ez volt a ...." ahogy Nemes Nagy Ágnes írja kedves versében.

Szellőrózsák

 

 

"Minden napra jut egy-egy,

 a sok kicsi sokra megy." Dalol bennem a vers

 A héten minden nap  orvosi ügyben voltunk a városban, s megyünk ma is. Mivel a sebem nem gyógyult, szétnyílt, s egyebek miatt volt egy kósza gondolatom: cukor. Kértem beutalót, így legyen lottó ötösöm.(Mondjuk a  lottóra költött pénzből már egy használt autónk lehetne.) S mivel a gyógyszert nem bírom, a kórházban írhatnak fel mást: október végén. 

Ez már elnyugvó és feltámadó kert. Az eső életre keltette és helyreállította, amit tudott. Vannak még virágzói, de a júliusi pompa a múlté. Az őszi virágzók pedig sinylík az elmúlt száraz napokat. Azért a bugás hortenziák bugáit várom, mekkorák is lesznek? Nem sok reménnyel. 

Miről írják még egy napról napra morzsolt életből? Rossz a bezártság, a tehetetlenség. Az orvos nagyon megkért, hogy a térdem miatt maradjak nyugton.  Úgy mennék, kirándulnék, stb. Egy lehetőség előttünk van, majd kiderül élhetünk-,e vele?

Ajánlom,

 egy hölgy aki fekete, örökbefogadott és egy náci unokája.Könyvajánló. Áttételesen.

Fekete, örökbefogadott és egy náci unokája

 Az örökbefogadás érdekel, iskolai végzettségemnél fogva gyermekfelügyelő vagyok,  nevelőotthonok világában "iskolázódtam": Ez alatt sok minden érthető. Tompa Andrea írói munkásságát szeretem, s nem utolsó sorban ő is örökbefogadott kisfiút nevel. A témában  érintett. Olvassátok el a  könyvajánlóját, bár nálunk a könyv még nem jelent meg, de amiről ír, akkor is elgondolkodtató.

Szokásom szerint rákerestem Örökség (Inheritance, 2006), akit a téma mélyebben érdekel sok mindent megtudhat.A véletlenről,a sorsról, a felelősségről, felmenőink hagyatékáról, amivel szembesülni nem mindig kellemes.S mindezen ismeretekkel, hogyan élhetünk tovább. S a belinkelt riportot feltétlenül hallgassátok meg. A hölgy szép, okos, gondolkodik és leginkább lelke van. S nem utolsó sorban, amiről Orvos-Tóth Noémi könyve után sokan elgondolkodtak,  megértették a saját eltitkolt vagy nem tudott örökségüket, így őneki is helyére került az érzett, de nem tudott identitása.

 

Vírus által a világ

 Nem tudom írtam-e a sztorit?- Állatorvoshoz vitte valaki a kutyáját, s ott elkérték az oltási könyvet. Persze a kutyáét, de mire is gondol ma az ember. Miért kérik az állatorvosnál? Eszébe nem jut olyankor, hogy nekünk csak igazolásunk van, nem oltási könyvünk.

Azt hittem letudtam a térdem, reggel veszem le a kötést, kissé szétnyílt, s gennyes is volt. Telefon, vissza az orvoshoz, a váró levegőtlen, s tömve. Orvosoknak eligazítás volt, 11-től rendeltek. Várunk, várakozunk. Érkezik a beteg, összenézünk. Azt hittem x. Leülnek mellénk pár székkel, engem egy közlékeny beteg szórakoztat. Ismeritek a típust. Aztán szólítják a szomszédokat, ritka név, felfigyelek. Jönnek ki a rendelőből, bizonytalan vagyok. Évtizedekig szomszédok, majd balról kollégák voltunk. Odamegyek, te vagy? Még mindig bizonytalan vagyok. Bemutatkozunk, egyikőnk sem ismerte fel a másikat, megöregedve, összetörve, de leginkább a "fátyolban", ahogy hívom, a maszkot. Már figyelek, újabb ismerős arc, ugyebár csak szemet látni. Ő sem lett fiatal. Ki lehet? Nézem a szemeit, ismerősek. Egyszerre csak sejtésem támad, odamegyek. Te vagy az...? Ő volt. Ő megismert engem. Így jártunk.

S hát én sem lettem fiatalabb, ez a tavasz sok jót nem hozott, s  nem is kellett hozzá Covidosnak lenni.

  

Esett, Esett, ESETT

Ha eső nem is esett az árnyékok csodásak, a tavalyihoz képest kicsi virágokon. Léggömbvirág.A fenti kettő.

Aztán, ma éjszaka eleredt az eső. Tegnap nehéz nap volt. Csúcsként, este a szomszéd ház előtt az árokba becsúszott egy autó. Kiderült, hogy a szomszédasszonyomra szerdán rátörték az ajtót, mert feltűnt a segítőjének, hogy nem látta. Ott feküdt órák óta combnyaktöréssel. A férje fekvőbeteg. Sarokház, a másik utca felől szállították el. Nem hallottunk semmit, az ember ugyebár  kora délután bezárkózik. Ott dolgozott, szó szerint reggeltől estig ebben a hőségben a kertben. A vője szereti a korai burgonyát... Meg az évtizedes beidegződés.  Az az ember, aki nem tud leállni. Sajnálom. 

Ezek ma reggeli eső utáni fotók. Annyira, de még annál is jobban kellett az eső.

A leveitől megfosztott rózsakapu ontja a rózsákat.

 

Idén törpévé lettek a Canna virágok, amik máskor embermagasak voltak.