Első séta póráz nélkül

 

Egy kutyás pár mondta a múltkor, hogy szerintük nyugodtan elengedhetem. Ma is találkoztunk velük, nem volt gond. Ugyanis az ő kutyáik is szabadon voltak.  Csak a meleg. Jó fele út után biztos ami biztos visszafordultunk.

Hogy a szellem vagy művészet emberei

" el ne bízzák magukat". Íme, egy újabb látlelet. Olvassátok el, végtelenül szomorú lesz tőle az ember. Lassan az élet minden területe semmivé lesz, általuk. Hova jutunk?

 

Hallgassátok meg!

 

Egy könyv ürügyén

 A Rosernes sang miatt

 

Az írónő jól ír, beszippantja az embert a nehéz téma ellenére. Legfeljebb később szorong, hogy mi is bontakozhat ki a történetből.

A könyvben mindegyikről olvashatunk, rájuk kerestem.  Tove Janssont gyermekkönyvek illusztrátoraként ismertem. Mindig tágul az ember látóköre.

Korábban sok angol videót néztem főleg lakberendezés, házak bemutatása. Most a múltkori vlog miatt is tán, s a korábban olvasott Kun Árpád könyvek is rányitották a szemem Norvégiára, s egymás után kerülnek elém az országgal kapcsolatos (mi erre a jó szó?) mindenek. Vagy éppen az északi országokból.

Elfelejtettem közzétenni

 

Kényszerpihenőn,

 avagy jól elintéztem magam. A sok eső felnyomta a kertet, legalább fél méteres hosszúságban többlet van a növényeken. Nekiálltam, majd az urammal ezeket visszavágni. Az emelés nem erényem, főleg vágni is közben. Volt, hogy ketten fogtuk az ágmetszőt. Kinyírt. 

Szomszédban pár éve nem metszették az almafákat ezek közel vannak a kerítéshez, az idei gyümölccsel teli ágak ráfeküdtek a rózsakapura, bokrok tetejére, lenyomva vagy törve az ágakat. Lépnünk, azaz metszenünk kellett. Az a sok alma! Tele vele a talajtakaró növényzetünk, szedhettem össze. Szívem szakadt értük, de úgy nem maradhatott.

Tegnap lefeküdtem, lábra állni alig tudtam. Ezt ki kell feküdnöm, pihennem tudom. Viszont nehéz, mikor annyi tennivaló lenne. Maradt a fotózgatás. 

 

S ma hajnalban lekvárt is főzTÜNK. Volt főzve is, mert én egy napig cukrozom, s másnap főzöm fel, de a körülmények miatt amikor szétfőtt tettem bele két 3:1 gyorsfőzőt. Kicsit rotyogtattam, s kimertem. Vegyes főzésű lett, az uram is kavarta, mert nem bírtam vele. Viszont finom lett. A vége sűrű, gondolom az elején kimertek is olyanok lettek. Még szerencse, hogy volt itthon, tavalyról próbaként, mert jó bolondként főzni szoktam a lekvárokat. Lehet, hogy lassan múlt idő lesz.

Csiga mese vagy borágóké?

Volt hét borágó palantám. Kettőt kiültettem a fűszerkertbe, hetekkel ezelőtt, másnapra nyomuk nem maradt.

Egy hatalmas, bimbóst tegnap szintén kiültettem, megsült. Belehaltam. A többi, virágzó, de kicsi növényke más helyre került szintén a fűszerkertbe. Körberaktam őket jól korpával. A fotók a másnap reggeli állapotokat mutatják.

Órák múlva nyomuk nem volt. A csigáknak. Ma este ismét kikorpáztam, amúgy ők jó helyre kerültek, nem is sültek meg. Mi vár rám holnap reggelre?

Vannak kedves korpázó helyek, ezeket esténként újraszórom. Máshol úgy maradt ahogy leszórtalm. S ahol pl. ajugás a talaj takarása, ott bizony felmásztak a sásliliomokra, s jókat zabáltak. Bocs. Hiába szórtam le körbe a növényeket, talajt. Ez van.