Olvastam egy könyvet, szerettem, ajánlom

"– Képzelje, kedves Miklós! Van nekem egy szép nagy kertem, azelőtt csak egy elvadult bozótos volt, sokáig szépítgettem, sok fával, egzotikus cserjékkel és rengeteg virággal ültettem be. A mi rabbink kedves akart lenni hozzám, és valahányszor találkoztunk, mindig megemlítette, hogy milyen szép kertet építettem. „Te és a teremtő társak vagytok!”, hangoztatta. Mikor már sokadszorra mondta el, hogy „te és a teremtő társak vagytok”, valahogy más nem jutott eszébe, már kezdett idegesíteni a bölcs rabbi. „Látta volna, kedves rabbi, a kertet, amikor még csak az Úré volt…” Azóta nem mondja."

" Miklós megkérdezte, hogy mi volt az a keserű folyadék, amelyet itattak vele a páholyon kívüli élet jelképeként.
– Egy bizonyos dr. Zwack nevű testvérünk készíti a likőrt, amelyet II. József nevezett el Unicumnak. Borzalmas, de lakomák után valóban jót tesz a gyomornak, és szimbólumnak sem utolsó – válaszolta a főmester."

(Félre a két idézettel, a MOLY-ról másoltam ide, csak azért, mert a szemem nekem is fennakadt rajtuk. Azért a könyv  másról (is) szól.)

Szerettem a könyvet, amely Zsolnay Miklós életét mutatja be, majdnem a haláláig. S ott van a háttérben a város, Pécs; a kor, s nem utolsó sorban a gyár, a munkások is. Érdekesen, jó stílusban ír a szerző. A szabadkőművesség gerincét alkotja a könyvnek, de mértékkel. (Ha belegondolok, hogy valamikor csatlakozni szerettem volna hozzájuk. Végül lebeszéltem magam.) Szeretem az ilyen személyiségeket, akik valamit akarnak, távolabbra látnak, s amit elképzelnek véghez is viszik. Csodáltam őt. (No és Pécs diákvárosom volt, szerettem, mikor elkerültem onnan minden települést hozzá mértem, a mércét nehezen állták meg.)

 Megkeresem  a két előzményét is:

 

Szellemi kalandozások

 

 A könyvet olvastam, s a zenét megkerestette velem. Nem győzöm hallgatni, egy hangulatot hoz vissza. Gondolom sokunkban. Azért a könyv meglehetősen kemény, erősen politizált, de az írónő most is jól ír. Gondolom a kor, amikor játszódik erről szólt. Akkor is a zenét, a dalt nekem mégis  felidézte, a fülembe tette.

 https://konyves.blog.hu/2019/06/08/orvos-toth_noemi_interju?utm_medium=indapass&utm_campaign=inda_notification&utm_source=notilayer&utm_source=fejlec_bloghu&utm_medium=noti-dropdown&utm_campaign=fejlec

Olvassunk!

Van egy gyermekeknek író írónő, aki óvónő volt eredetileg: Vadadi Adrienn. Óvodás történetekkel kezdte, aztán iskolásokat írt. Egy ideje nem követem, viszont míg olvastam a könyveit nagyon szerettem. Óvodás meséiben a kis konfliktusokat mindig elsimította. S ez nekem, felnőttnek is oly jó érzés volt

Most felnőtt könyvvel voltam így.

Tudom, hogy az írónő érzelmes történeteiről

 ismert, kedvelt. E rövid írások többnyire veszteségekről, konfliktusokról szólnak, de a végükön mindig ott a változás, kiemelkedés, a boldogság lehetősége. Szerettem a könyvet, tán épp emiatt.  Néha annyira kellenek az ilyen könyvek, filmek. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem néha vannak "éhségeim". Ez jelenthet százszor olvasott könyvet, vagy megnézett filmet, vagy egyszerűen csak elfog a hiányérzet valami után. Aztán vagy meglelem, vagy keresem tovább. Ebben a rideg időben megmelengetett a könyv. Ránézek a borítóra, éppen egy esernyő látható rajta. Micsoda véletlen!

Közben másfelé is kalandoztam, a könyv szinte megszólított a könyvtárban. Végigizgultam, borzongtam, a műfaj kedvelői biztosan szeretni fogják. Valamiért megsejtettem mi itt a bökkenő, ennek ellenére végig izgultam, s lehet, hogy drukkoltam is a főhősnek?

Ajánlom

http://cornandsoda.com/foldes-andras-azt-tudni-kell-hogy-senki-nem-akar-eljonni-a-hazajabol/

Sírva nevetős, nevetve sírós

https://www.youtube.com/watch?v=mHb3uBnvzY8

és a gyerekszáj, és a gyerekek, és mi, felnőttek.

És most olvasni fogok:

 

Orsi bejegyzéséhez (könyvajánlóval)

a fotó kb. 16 éves koromban készült,  s 42 év után szereztem vissza. Majd megőrültem ezért a frizuráért, de én göndör vagyok, s mit szenvedtem, kötöztem el a hajam, majd a fodrász húzta ki sütővassal, hogy egyenes legyen. S miután 42  év inkább 40 év után találkoztam ismét az urammal, megharagudott rám, hogy odalett a szép, göndör hajam. Hiába, aki göndör egyenesre húzza, huzatja, aki egyenes hajú az bizony göndöríti.

 Mióta van, ilyen a világ, mindig másra vágyunk.

S hiába szép, sikeres valaki, s hever a lába előtt a fél világ a családból hozott példák, a társadalmi korlátok úgy húzzák, zúzzák össze, hogy csak na. Vagy inkább nagyon erősnek kell lennie, hogy ez ne történjen így. Olvassátok el.

 Ezekbe pedig érdemes beleolvasgatni, nézegetni:

https://konyves.blog.hu/2019/01/17/vass_virag_interju

és

http://retromagyarfotomodellek.blogspot.com/search?q=lantos+piroska


S ha már a divat háza táján járunk egy volt divattervező könyve, aki izgalmasan, jól ír, nem csak a divatról, s karakteres véleménye a WMN oldalán, a fészen is olvasható.

 

A mai nap

valami eszméletlen gyengeséggel fog körül. Nem is értem. Mondjuk kettőig nem tudtam elaludni, aztán altatót, majd fájdalomcsillapítót vettem be. Ezekkel aztán elaludtam.

Egy könyvet olvastam,

 

 s dühöngtem. (Ilyen, s ennyi hibával, elírással begépelt könyvet még nem került a kezembe. Nem értettem, nem volt a kiadóban korrektor? Hogy mernek ilyen minőségben könyvet megjelentetni, a kiadót minősíti.Romániai magyar kiadó, egyébként.) A megjelenés gyalázata ellenére a könyv jó, Svédországban állítólag kultikus regénynek számít. Bűnügyi a köntös, de mögötte mély lélektani és társadalmi mondanivaló, s izgalmasan, jól megírva. ( Ezért nem értem az ellenmondásokat a tartalommal s a megjelenés formájával.) Engem minden esetre jól felkavart, a szereplők sorsa, a mindvégig jelenlévő titokzatosság, az egész miliője. A jelent átszövő múlt, a helyszín ridegsége, kietlensége időnként, s a mindezeken mégis áttörő érzelmek, tenni-és változtatni akarás.

Itt beleolvashattok: http://olvasat.hu/a-viznel-tortent/

Az írónő állítólag bűnügyi könyveket ír, egyre találtam rá a neten. A skandináv krimik rajongói biztosan ismerik/örülnének neki. Vajon ez is ilyen hibásan begépelt, kiadott?

Könyvajánló

Vadon élő elefántok gyászmenete búcsúztatta a halott tudóst!

Egy csordányi elefánt vándorolt hosszú mérföldeken át, hogy elbúcsúzzon Lawrence Anthonytól. A nemzetközileg elismert természet és környezet-védő, felfedező és író Dél-Afrika legendás alakjai közé tartozik. A halálát követő események, csodás és megmagyarázhatatlan jelenségek, amik megkoronázták életművét! 

Anthony 2012. március 7-én halt meg, élete során mély és közeli kapcsolata alakult ki az elefántokkal. Számtalan alkalommal védte meg fajtájukat és évtizedekig foglalkozott velük. 

Sokan úgy tartják, ember és állat között csak egy bizonyos "szintű" kapcsolat alakulhat ki, ami meg sem közelíti az emberi kapcsolatok bonyolultságát. Íme az elmélet cáfolata. 

A haldokló író házához, két nappal halála előtt érkezett meg a csorda. 31 elefánt jött végső búcsút venni tiszteletbeli társuktól. A környéken élők nem akartak hinni a szemüknek. Az állatok lassan, komótosan érkeztek, akár egy gyászmenet- Hihetetlen időérzékkel időzítették látogatásuk.

A gyász alatt nem ettek és nem aludtak. Két napig álltak a tudós szavannai háza előtt, majd miután Anthony eltávozott, rendezetten sorban, ugyan azon az úton távoztak, amin korábban megérkeztek. 

Mindez azért is megdöbbentő, mert az író – betegsége miatt – már három éve nem létesített kapcsolatot a vadon élő elefántokkal.

Csodálatos, megható és döbbenetes történet ez, amire nincs más magyarázat, mint hogy az univerzumot átható energiák, köztük a szeretet ereje, nem ismer faji korlátokat…forrás

S hogy alakult ki ez a meghitt kapcsolat az elefántok és a környezetvédő között? Érdemes elolvasni a könyvét, amelyben mindezt leírja, érdekes, izgalmas:

 

és mert Advent ideje van ajánlom ismét Szabó Magda könyvét, több írását is az időszak miatt is:

Pihentetőül

ajánlom a könyvet, bár nem az a nagy könnyű olvasmány. Sem súlyában, ha egy macska fölött kell tartanod aki az öledben alszik. Sem tartalmában, viszont a stílusa, tartalma kárpótol az időnkénti nehézségeken, -mondhatnék inkább szörnyűségeket- a könyvben. Ugyanakkor a szerető, egymást támogató családtagok is ott vannak, hogy időnként némi napsugarat hozzanak a főszereplő életébe. No, meg az elmaradhatatlan  misztika is fel-felbukkan a könyv lapjain, a főhősnő képessége révén. Még a felénél tartok, de letehetetlen- Ebben a nyálkás, de még "meleg" időben van okom elfeküdni, macskákat altatni, s olvasni is mellesleg. Délután Zsebit tettük végtelen boldoggá, amikor kedvenc erdejében/erdőnkben nyargalhatott kedvére. (S más kutyások is hasonlóan gondolkodtak...) Szóval mindenkinek kijutott a jóból.

 S itt van még egy korábbi könyve, amit szintén kedveltem:

Erdő, köd, őszbúcsúztató

 Kimentünk Sohollárra, régen jártunk itt. Zsebi boldogsága leírhatatlan volt. Hiába ült be eddig azonnal az autóba, mihelyt kinyitottuk az ajtaját, mostanában nem utazhatott. Kopaszodik az erdő, s mégis volt néhány színes fa. Az elkésők. Most is szép volt az erdő.

 

 

 S volt aki másként vetkőzött, a kérgét dobta le. A szomszédra. 

Felfelé tekintve az eljövendő napok időjárása sejlett felénk. S mégis, oly sok szépet kaptunk idén az ősztől. Köszönet érte.

S ajánlom ismét és ismét a könyvet:

Szösszenetek

A sok ág- és törzspakolás megtette a magáét, no és a front. Mára kifeküdtem. Sebaj, tudtam olvasni. Én a sorozat utolsó kötetét olvasom most, sorozat, de ugyanakkor mindegyik kötete magában is megállja a helyét. Jól ír, jól mesél, leköt, beszippant, van titka, ha az ember a nem vékony köteteit sorra olvassa el. S az első kötetben az olvasásról, a könyvekről szép gondolatokat vihetünk magunkkal. Tudjátok, a kis füzetecskékbe...

 

S jöjjön egy kedves : érkezett a favágó, megy hátra a fához, ej, de szép kertecske, mondta. A férjem is nekem, két nap múlva. Azért elismerés az embernek jólesik, akárhogy is.

Más. Reklám. Ha tudná az intézmény hogy is reklámozzák? Piacon vagyunk, gyógyszermellékhatás elkap. Eladó, ne a piac mellékhelyiségébe menjen, menjen a könyvtáréba, az legalább tiszta. (Megjegyzem a piac mellett van a bíróság, a börtön, a múzeum és a könyvtár is. Úgy látszik az a legelérhetőbb, legbejárhatóbb. Azért remélem az eladó könyvet is visz onnan.)

"A külseje olyan elhanyagolható, hogy még az unalom sem veszi észre, ha arra jár." Az olvasott könyvből, csak úgy, de oly találón írta le.

Könyv, amit magamtól nem vettem volna le a polcról

Vagy ki tudja? Aki a kezembe adta mégis levette, hazahozta, odaadta. Rákérdeztem tudja-e
milyen könyvet adott? igen, ezért hozta haza. Akkor már jól benne voltam a könyvben.

Kelet Ázsiai "barangolások"

Az ősi Kínában játszódó történelmi regény, történelmi háttér, érdekesen megírt történet, s egy kegyetlen világ. A hölgy amúgy Kína egyetlen császárnője volt. (Közben azért elgondolkodtam , egy távoli ember szemében lehet, hogy a mi uralkodóink élete, pozícióharcai, kegyetlenségei lehetnek visszataszítóak.)

Ami a polcomon olvasásra vár:

S jöjjön a témában blogajánló, én sokszor teszek könyvekkel kirándulást ezen a tájon, hátha más is kedvet kap:

http://kelet-azsiarol-konyvek.blogspot.com/

Egy könyv cimlapfotójának története

Biztosan emlékeztek a könyvre, még kapcsolatba hoztuk Szabó Magda hattyús teakiöntőjével is.

Most, a fenti könyvből kiderül a könyvborító csészéjének története is. S hogy kerül kerül ide a japán? Ő a fotós, akivel a szerző  kinti látogatásakor ismerkedett meg. Megosztó  a könyv, ahogy megosztó a szerző személye, írásai is. (ÉN kedvelem.) Érdekes látni  a két világot a japánt egy magyar szemével, s ráadásul nem a technikailag fejlett világot, megtapasztalni, ma. Aztán érkezik egy japán fotós, s ő is találkozik a magyar valósággal.("– Hét óra egy vonaton! Uramisten!") S mindeközben készülnek a könyvborító fotójának elkészítésére is. Bejárják azt a világot(már az Altató földrajzi helyeit) is, valóságban, fotók révén is. A folyamatot, az eredményt, a tapasztalatokat olvassátok el a szerző egyéni stílusában.

Olvasom, ajánlom

Kalandos az írónő élete: szülei a hetvenes évek elején kivándoroltak a csecsemőkorú gyermekükkel Svédországba, a  nagyszülők itt maradtak. Aztán egyszer csak kinyíltak a határok, már nem csak levelezni, magnókazettán keresztül lehetett kapcsolatot tartani. S teltek az évek. Mindezt hogy élte meg a külföldön felnőtt, regényét sem magyar nyelven megíró, de mégiscsak magyar gyökerekkel rendelkező írónő?  S az állandó helyszín: a lakás. Még  a közepén járok, de nem tudom letenni.

A könyvről: https://www.magyarkurir.hu/hirek/-sunt-lacrimae-rerum-nora-szentivanyi-lakas

Részlet: https://24.hu/kultura/2018/09/09/ez-az-oka-annak-hogy-az-ember-kenyszeresen-elzarja-a-csapot/

Orsinak, szeretettel!

A jó könyvtől ajándékot kaptam, a szentimentális történetekbe pedig én sírtam bele lelkem romantikus fölöslegét. Kút is kell, meg lefutó árok is.
Lesznai Anna

Tehát:

 A jó könyvtől ajándékot kaptam,

 a szentimentális történetekbe pedig én sírtam bele lelkem romantikus fölöslegét. Kút is kell, meg lefutó árok is.

(Orsinak ajánlottam a bejegyzéséhez, de ajánlom mindeneknek. Kinek ezért, másnak azért. Nem bánjátok meg, ki ezért, ki meg azért.)

Könnyű nyári olvasmáyok

" A családjában mindenki imádott olvasni. Az édesanyja rajongott a romantikus könyvekért, az édesapja pedig minden kémregényt elolvasott. A húgának Agatha Christie volt a kedvence, vagy százszor elolvasta az összes könyvét, míg Will az életrajzokat és a történelmi könyveket kedvelte. Szerette, ha könyvek veszik körül; bútorként szolgáltak, otthonossá tették a házat.
 
Akkor vagyunk a legkiszolgáltatottabbak, ha megbízunk valakiben, de ha képtelenek vagyunk bízni, nem tudunk se örülni, se szeretni.

  Egy tökéletes férfi túl nyomasztó lenne – állapította meg Molly, majd észrevette, hogy Harvey leplezetlen ámulattal bámul rá.
– Az esendő hősök a legjobbak."

...  és ami kissé komolyabb, némi történelem, szüfrazsettek, nyomozás, szerelem. Szóval, minden együtt van, jól megírva.

Ezt olvasom,

olvasnám, de nem tudok figyelni, pedig izgalmas, én is ajánlom!

https://eletszepitok.hu/erted-a-fak-beszedet-konyvismerteto/

Font van, front volt, én vagyok ki, mi van itt? Nem értem. Viszont a könyv nagyon érdekes, elgondolkodtató.

Nesze neked oktatás!

Ő írta az Altató c. könyvet, szégyen, nem szégyen nem olvastam , nem is ismertem a könyveit. (Az más kérdés, egy könyvtáros hogyhogy nem találkozott vele?) Más téma, más  műfaj, letehetetlen volt számomra ez a könyve,  ami szintén némileg önéletrajzi. Nem érettségizett, de több kötetes szerző!!! Szenzációsan ír, az első pillanatban magával ragadja az embert. Bebizonyítja, nem a bizonyítvány teszi az embert. No, meg az oktatásra is ráhúzza rendesen a vizes lepedőt.

Most olvasott könyvében a csemegepult mögé áll be. Élményeit, meg amit nap mint nap meg és átél  szokásos stílusában írja meg. Mondjam ismét, hogy letehetetlen?

Hétvégi, inkább tegnapi olvasmányom

 Letehetetlen volt számomra. A könyv, kelet európai mágikus realizmussal megírva, bűnügyi köntösbe bújtatva. Szeretem az írónő könyveit, s akármilyen különös a világa most sem csalódtam benne.