Oldalak

2018. november 21., szerda

Szösszenetek

A sok ág- és törzspakolás megtette a magáét, no és a front. Mára kifeküdtem. Sebaj, tudtam olvasni. Én a sorozat utolsó kötetét olvasom most, sorozat, de ugyanakkor mindegyik kötete magában is megállja a helyét. Jól ír, jól mesél, leköt, beszippant, van titka, ha az ember a nem vékony köteteit sorra olvassa el. S az első kötetben az olvasásról, a könyvekről szép gondolatokat vihetünk magunkkal. Tudjátok, a kis füzetecskékbe...

 




S jöjjön egy kedves : érkezett a favágó, megy hátra a fához, ej, de szép kertecske, mondta. A férjem is nekem, két nap múlva. Azért elismerés az embernek jólesik, akárhogy is.

Más. Reklám. Ha tudná az intézmény hogy is reklámozzák? Piacon vagyunk, gyógyszermellékhatás elkap. Eladó, ne a piac mellékhelyiségébe menjen, menjen a könyvtáréba, az legalább tiszta. (Megjegyzem a piac mellett van a bíróság, a börtön, a múzeum és a könyvtár is. Úgy látszik az a legelérhetőbb, legbejárhatóbb. Azért remélem az eladó könyvet is visz onnan.)


"A külseje olyan elhanyagolható, hogy még az unalom sem veszi észre, ha arra jár." Az olvasott könyvből, csak úgy, de oly találón írta le.

4 megjegyzés:

  1. Tényleg nagyon szép a kerted. A blogon írt megjegyzéseket is vedd komolyan. Én néha megfeledkezem róluk, pedig mi is látjuk a kert-csodát!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bea, most tanulom, rengeteg munka van benne, s amilyen vagyok sok hibát látok, ill. félkész. De nekem a legszebb, s tetszik másoknak, sőt volt aki mondta látszik mögötte a szellemi munka is, akkor nagyon örültem.

      Törlés
  2. Szép bizony, még így is megállapítható, hogy nem látom egyben, "csak" részletekben. Sok türelem, munka van mögötte, lassan beérik a gyümölcse, igazán örömöd leled benne, látszik, érződik az írásaidból is.

    VálaszTörlés