Hát a macskák valóban urak, hiszen szeszélyesek, akarnokok, de én épp ezt tisztelem bennük, nincs meg az a szolgalélek, ami a kutyában. A kutyáknál viszont a feltétel nélküli szeretet az érvényes, és bennük meg azt tisztelem. Hiába, ez is, az is szimpatikus, ki hogyan nézi. Nálunk a kerti macskák nem voltak annyira tiszteletben tartva, de ha betegek voltak, anyám odaadóan ápolta őket, és mi sem győztük a dédelgetésüket. Csak azt nem szerette anyám, amikor besurrantak a szobába, ahol az ablak alá csináltak, a konyhában meg lekapták a húst az asztalról stb. Egyszer nagyon megjárta szerencsétlen kedvenc macskánk: az étel után a forró tűzhelyre ugrott. Hát igen nyávogott, anyám meg rendszeresen kente olajjal a talpait, alig tudott járni. Még egyszer nem is ugrott fel.
Miért, te azt gondoltad, te vagy az úr ? :-) Hát kiszolgált Téged már valaha is a macskád ? Nem ? Na, hát akkor ki az úr ? Aki szolgál, vagy akit kiszolgálnak ?
Tegnap viszont láttam egy filmet, Hacsi a legjobb barát címmel. Egy akitáról szól, melyeknek vérvonala 4 ezer évre nyúlik vissza Japánban. Harci kutyának tenyésztették anno, és gondolom, ma is megteszik. A filmben szereplő japán muksó szerint az akita olyan, mint a macska - nehogy már megmondd neki, mit csináljon. A film kicsit nyálas volt, hasonló a kutyatörténetekhez, ám ez a történet a valóságon alapul: gazdája halála után még 12 évig minden este 5 órakor kiment a vasútállomásra, várni a gazdáját, egészen az ő saját haláláig. Ezt én már régebben is hallottam egyszer. A kutyáról bronz-szobor is készült, amit ott helyeztek el, ahol ő várta a gazdáját - a környékbeliek etették-itatták. Nézzétek meg a Youtube-on, ha van kedvetek - Richard Gere ezúttal egy komoly családapát alakít - zongoratanár.
Hát a macskák valóban urak, hiszen szeszélyesek, akarnokok, de én épp ezt tisztelem bennük, nincs meg az a szolgalélek, ami a kutyában. A kutyáknál viszont a feltétel nélküli szeretet az érvényes, és bennük meg azt tisztelem. Hiába, ez is, az is szimpatikus, ki hogyan nézi. Nálunk a kerti macskák nem voltak annyira tiszteletben tartva, de ha betegek voltak, anyám odaadóan ápolta őket, és mi sem győztük a dédelgetésüket. Csak azt nem szerette anyám, amikor besurrantak a szobába, ahol az ablak alá csináltak, a konyhában meg lekapták a húst az asztalról stb. Egyszer nagyon megjárta szerencsétlen kedvenc macskánk: az étel után a forró tűzhelyre ugrott. Hát igen nyávogott, anyám meg rendszeresen kente olajjal a talpait, alig tudott járni. Még egyszer nem is ugrott fel.
VálaszTörlésMiért, te azt gondoltad, te vagy az úr ? :-)
VálaszTörlésHát kiszolgált Téged már valaha is a macskád ? Nem ? Na, hát akkor ki az úr ? Aki szolgál, vagy akit kiszolgálnak ?
Na ettol el is olvadtam:) az utolso foto mindent visz!
VálaszTörlésTegnap viszont láttam egy filmet, Hacsi a legjobb barát címmel. Egy akitáról szól, melyeknek vérvonala 4 ezer évre nyúlik vissza Japánban. Harci kutyának tenyésztették anno, és gondolom, ma is megteszik. A filmben szereplő japán muksó szerint az akita olyan, mint a macska - nehogy már megmondd neki, mit csináljon. A film kicsit nyálas volt, hasonló a kutyatörténetekhez, ám ez a történet a valóságon alapul: gazdája halála után még 12 évig minden este 5 órakor kiment a vasútállomásra, várni a gazdáját, egészen az ő saját haláláig. Ezt én már régebben is hallottam egyszer. A kutyáról bronz-szobor is készült, amit ott helyeztek el, ahol ő várta a gazdáját - a környékbeliek etették-itatták. Nézzétek meg a Youtube-on, ha van kedvetek - Richard Gere ezúttal egy komoly családapát alakít - zongoratanár.
VálaszTörlésJa és a való életben Hacsiko volt a neve.
VálaszTörlés