Erdő, köd, őszbúcsúztató

 Kimentünk Sohollárra, régen jártunk itt. Zsebi boldogsága leírhatatlan volt. Hiába ült be eddig azonnal az autóba, mihelyt kinyitottuk az ajtaját, mostanában nem utazhatott. Kopaszodik az erdő, s mégis volt néhány színes fa. Az elkésők. Most is szép volt az erdő.

 

 

 S volt aki másként vetkőzött, a kérgét dobta le. A szomszédra. 

Felfelé tekintve az eljövendő napok időjárása sejlett felénk. S mégis, oly sok szépet kaptunk idén az ősztől. Köszönet érte.

S ajánlom ismét és ismét a könyvet:

Október aranyló fényekkel

 

 Odafelé és visszatekintve

 

.... és a szív, látjátok? Üzentek a fák, a fények!

 S akkor már (mert egy komment eszembe juttatta) ideírom. Májusban jártunk itt utoljára, s előtte többször, erdőben. Fotóztam is a fasorokat mindig. Most nem tudtam, 5 hónap alatt kivágták, kitisztították, lekerítették.

 Ennyi. Öregek az erdők, a híres tölgy tele száraz ágakkal, akkor is fáj a szívem érte, értük. A fákért, az erdőért. Olyan béke, nyugalom vett minket körül délután.