Munkálatok

 Az idei év a kerti túlnövés éve.

 

A tűztövisen nincs sok bogyó, de az ágak nem voltak még ilyen tömöttek. Van is látogatottsága!

No komment!

 Íme: a japánlonc a díszkert kerítésének tetején. A legfinomabban szólva elengedte magát. Nagyon, vagy még annál is jobban.

Sajnos előtte fotók nem készültek, de volt hogy kb. 70 centi magas volt, itt végig szinte visszahajolt  földre is és hátul befordult vagy 3 méter hosszan. Hasonló körülmények közt, átlógva a szomszédba is. Csodálom, hogy nem szólt a szomszédasszonyom. Ennyi maradt belőle, ill. a beforduló részt tövig visszavágtuk, mutatom a kerítésben maradt ágak fotóit, hogy érzékeltessem a nagyságát.

Találtunk madárfészket is, volt gazdája jól elbújtatta benne a tojásokat. Gondolom macskatámadás áldozata lehetett. 

Miközben dolgoztunk Márika vadászott. A szomszédos komposzt alatt, körül van mozgolódás. Ő, szombat óta hivatalosan is a mi kutyánk, Omega néven, így a Megi név is legális lett. Lassan elfogadja az autót, igaz volt vele két erdei élménye!!!

 

 

Ismét "csak" kert, ami a sok eső miatt legszebb pompáját mutatja

A legszebb virágszál

 

Milyen az ember!

Ez a ház, a műkincsek, a hölgy felkészültsége a 2. számomra a mi ebből a sorozatból mindent visz.

 Spalettásak az ablakaink (egy része), festőt hívtunk a mázoláshoz. Mahagóni színt vásároltunk, a katalógusban, a dobozban mégis barnás volt a színe. Amit láttunk vöröses szín. Nem értettem a festék minőségét sem, nem emlékeztem, hogy ezt a márkát vettük volna. Az utolsó festésnél derült ki valahogy, hogy rossz dobozt adtunk oda, ez volt elől vagy ez került elő? Ennyit erről. Mondta a festő ő át nem festi, nem is akartuk, elfogadtuk. Délután én festettem a többi spalettát, melyek nem rácsosak, a bejárati ajtót, s az új kerítést, férj a kerti majd derékig érő fűvel birkózott meg.- Ma ugyebár esik, hogy újabb réteg mikor kerül fel más zene. Viszont a bejárati ajtó most ezzel a színnel pazarul néz ki.

Úgy néz ki, hogy kifelé haladunk a vírusból, nem úgy a térdemmel. Nem akar javulni, bár ma fájdalommentes, gondolom a tegnapi gyógyszertől.  Ortopédiai időpont: szeptember 5. No komment. Fájdalomcsillapítóm, gyulladáscsökkentőm és gyomorvédőm van. Felírta az orvos. S volt egy "vigasztaló mondata", most nem mennék bele. Kiakadtam tőle.

Fotókat nem tudok csatolni, valami miatt nem engedi a gép. Majd pótlom.

Valaki megkérdezte,

 hogy mennyi időt töltök a kertben, hogy olyan tökéletes(nek látszik). Ez az. Mondtam, hogy befotózom, kiválasztja az ember a fényeket, a látványt, s fotóz, több vagy kevesebb sikerrel. 

Ami nem insta kompatibilis, ahogy mondani szokták csak ritkán mutatom. Ritkán írok arról, hogy mennyi küzdelem a kert, mert berobbant a térdem, a tarack vagy fű és a gazok mindent elleptek. Lassan haladok, ha bírom, ha nem, marad minden úgy. S akkor még a kertészsegédről nem is írtam.

 

 S kellene  az ásás, átültetni  a növényeket is, most apuka rendesen befogatott. Ez van. Így sem jutok el a tervezetthez, de haladok. S halad ő is, majd fotózom, a maradékokból készült kukatároló, kerítés, és futtatórács. Csak éppen nincs mit ráfuttatni, mert  a kinézett növények nem igazán átnyéktürők, nyáron pedig oda csak este érkezik a nap, Várok, egyszer úgyis a szemem elé kerül majd.

Szóval így működik a tökéletes kert. Amit mutatok, nem a dicsekvés, kirakat, a szerelmeim, mert mindig van egy aktuális szerelem. S hadd őrizzem majd meg szegényebb, nehezebb időkre gyönyörködni, s emlékezni. "Előveszem, ha hull a hó, ez volt ház, ez volt a tó", ahogy Nemes Nagy Ágnes írta.

"Bő fényözön csurog a kerten"

 

 Lesznai Anna szavaival, minden évben mutatom, de meglepetésként ért, két napja, hogy a sok rideg nap után ilyen csodálatos fényözön fogadott, s persze a beinduló növények.

 

 

Tavasz januárban