Most számoltam meg,

 hogy februárt 9 bejegyzéssel "tiszteltem meg". Kevés. Mindig annyi ötletem van, aztán elmaradnak. Egy találkozóra mentem volna, akkor csapott be a hideg vagy jöttek a hideg, szeles napok. Megviseltek minket is, nehéz volt a kutyának, kutyával is. Össze kellett szoknunk, sokszor olyan lelkiismeret furdalásom van miatta. Pedig előző életéhez képest szuper jól van, csak kint egy faházban, hidegben, igaz kuckóban, de akkor is. Bár a nagy mínuszokban behoztam, de bent még nem találta fel magát. Jönne is be, de ha bent van csak rohangál, mint egy csataló. Tudom, idő, s lassú folyamat.  A hülye gazda. Az aggódó gazdi. 

Autóba egyszer jött velünk, azóta nem tudjuk becsalni, nem értem miért, pedig erdőn voltunk vele. Fél, hogy visszavisszük? 

A szép idő engem is kicsalt a kertbe, minden tavalyi növény fent van/volt nálunk. Sokat visszavágtam, elhordtuk, de még most is van kupac a kertben. Vannak elmaradt bokrok is, amihez kevés vagyok, fűrész kell hozzá. S bizony az ember odanyesett nekik, kellett is, elmaradt az ősszel. Vagy az évek szaladtak el velük, rendet kellett// kell köztük tenni. S a tavaszi metszések hol maradtak még? S még ott vannak a gyümölcsfák. Igaz a hidegben még nem indultak be, de minden egyszerre nem megy. Félek a felemelt karral vágásoktól. Néztem,hogy mennyiért is metszenek? Azt hiszem úgy maradnak. Pedig tavaly volt gyümölcsünk, évek után, hosszú évek után először. Nem negatívizmus ez, inkább tények. Amik néha nem jók.

1-2 hetes fotók, most fáznak, bezárkóztak ők.

A téli jázminok újabb fátylat húztak magukra, oly kedves, hálás és szép bokrok.
 

Nyílnának a primulák is

 

   

Ez már tavaszt idéző

 

S a sárgák:

A húsos som gyönyörű, de idén a varázsmogyorón alig van virág.

 

A bordó hunyorok meseszépek

 

 

viszont a fehér nem tud kitörni a földből, már körbe is kerítettem, nehogy baj érje.

És a maradék? Vagy inkább a jövő? Igaz nálunk a létszám alacsony, de már  a jelenlétük is öröm.

  

 

Felnagyítva láttam, hogy a bőrlevél bimbóján valaki rág. A tőzikék virágait más részem is lerágta valaki. Ki lehet? Ráismertek? Nagyítva látható, én is így fedeztem fel.

A fél város

 külföldre költözik dolgozni. Mi van itt? Mit tudnak? A fiam, aki kint dolgozott Angliában azt mondja, hogy ott is drágaság van. Mihez képest?

"Nem oly becses az irhám,

 hogy érett fővel szótlanul kibírnám,

ha nem vagyok szabad." József Attila

 Lételemem a szabadság. Függetlenség. Ha be akarnak darálni, ha megfojtanának, csak látszat, hogy sikerül. Egyszer csak fellázadok, felrobbanok, de akkor az nagyot szól. Megnéztem, kb. 3000 bejegyzésem van, abból vagy 1000 nem lett közzétéve vagy utólag piszkozatoltam. Maradjon nekem ami bánt, ami fáj,de kiírtam magamból.

 

Olvasok egy könyvet, majd mutatom. Félre akartam tenni, csalódás volt, aztán valahol beleolvastam, onnan már megy, onnan fog. Van ez így.

Várakozás

 A dió száradására, rengeteg a fekete burokban lévő. Viszont, amiket feltörtem belül épek voltak. 

A tüzelő megérkezésére. Várjuk, várjuk és várjuk hetek óta. Már személyesen is voltunk érdeklődni.

A szemem gyógyulására, ez odébb van. Hajnalban jó nagyot lendítettem magamon, nehezen tudok az ágyban felülni. Ó, mondtam, hisz a hirtelen mozdulatoktól óvakodnom kell. 

Montyra, már olvasom a könyvét, de nagy és most nehéz "falat" is. Imádom, amúgy.

Az olvasásra, az új könyvre:

 

 

Amúgy itt  van az Otthonok és Megoldások őszi száma, van benne két szívmelengető ház/lakás.

 

 Az Antik tárgyak bűvöletében a számomra mindenek feletti. Tudom, tudom, nem ez a jellemző, de akkor is egyedi, szép, hangulata van. S a tulajdonosé az Atelier Home,  s pár otthon, amit berendezett. Szerettem őket.

Visszaolvastam

 a blogokat, ma, végre. Ez a hét nem volt az enyém, meg a másik sem. Ismét műtétre készülök, szerettem volna két éves elmaradásaimat a kertben némileg, tényleg csak a lehetőségeimhez képest pótolgatni. Az sem ment, fizikailag enyhén szólva megviselődtem. Így csak a fekvés maradt, filmek, néha még a gyatrábbakat értsd esetleges romantikusokat sem volt erőm nézni. Azért van kivétel is:

Ahol a folyami rákok énekelnek

Remélem megnyílik. Mozifelvétel, a hang néhol elmegy, mégis jó volt elmerülni benne. Szerettem a könyvet, visszaadta a film.

Ki korán kel pókhálót lel. Nem csodaszépek? S még nem is mutattam az összeset.

 

 Ezeken a kánna leveleken oly szépen játszik mindig az árnyék.

Utolsó zöld?

Megérkeztek a párás reggelek. Egyik napról a másikra lett egyre fehérebb a táj, az udvar, a kert.

S a diófa levelei csak hullnak, s hullnak, s egyre hullnak. S most már a dió is.

Mindig tudd, hogy mennyi az annyi

 Brutál rossz napok vannak mögöttem, hogy a betegtársaim is rosszul viselik nem vigasz. Múlt hét végén egy kérést le kellett mondanom, belehaltam, de fizikailag nem mertem bevállalni. S sajnos nagyon jól tettem. Az is benne van, hogy a délelőtti "halál" délután már sétát engedett, de ilyen a betegség. Ő az úr, s nekem alkalmazkodnom kell. 

Szemműtétre készülök, gondoltam, hogy előtte a kertben ezt azt megtehetek, hát nem. Ez van. 

Érik a dió, potyog, hozza magával a napi tornát. Nekem a hajoldozást, s sajnos az embernek füvet kell nyírni. Egyrészt magas, mert egy helyen a gyümölcsfák alatt éppen meghagyattam, most szabadulni kell tőle a potyogó gyümölcs miatt. No, meg a parlagfű e rész szélén egyszerűen elszaporodott.

Leszüreteltem a berkenyét, 1.30 deka lett a lekvárhoz tisztán. Azt sikerült annyira besűrítem, hogy valószínű a fogyasztáshoz vízben/vízzel kell hígitani. Amúgy az íze fenséges, különleges.

Reggel köd fogadott vagy pára? Az egész kert csuromvizes, pedig kilenc óra után mentem ki. Itt is füvet kellene nyírni, Zsebinél, ez pedig, ha bírom az én vállalásom.

Elnézem  a kékszakállt, csodálatos bokor lett, az időjárás minden próbálkozása ellenére. Vannak még csodák!

És jöjjön egy ajánló:

A ránk bízott kert