Mára

 "Nem ismersz igazán egy embert... amíg bele nem bújsz a bőrébe, és sétálsz benne." 

Ne bántsátok a feketerigót c. filmből

Ajánlom

 

Valaki megkérdezte,

 hogy mennyi időt töltök a kertben, hogy olyan tökéletes(nek látszik). Ez az. Mondtam, hogy befotózom, kiválasztja az ember a fényeket, a látványt, s fotóz, több vagy kevesebb sikerrel. 

Ami nem insta kompatibilis, ahogy mondani szokták csak ritkán mutatom. Ritkán írok arról, hogy mennyi küzdelem a kert, mert berobbant a térdem, a tarack vagy fű és a gazok mindent elleptek. Lassan haladok, ha bírom, ha nem, marad minden úgy. S akkor még a kertészsegédről nem is írtam.

 

 S kellene  az ásás, átültetni  a növényeket is, most apuka rendesen befogatott. Ez van. Így sem jutok el a tervezetthez, de haladok. S halad ő is, majd fotózom, a maradékokból készült kukatároló, kerítés, és futtatórács. Csak éppen nincs mit ráfuttatni, mert  a kinézett növények nem igazán átnyéktürők, nyáron pedig oda csak este érkezik a nap, Várok, egyszer úgyis a szemem elé kerül majd.

Szóval így működik a tökéletes kert. Amit mutatok, nem a dicsekvés, kirakat, a szerelmeim, mert mindig van egy aktuális szerelem. S hadd őrizzem majd meg szegényebb, nehezebb időkre gyönyörködni, s emlékezni. "Előveszem, ha hull a hó, ez volt ház, ez volt a tó", ahogy Nemes Nagy Ágnes írta.

Megjelent

 a Nők Lapja Enteriőr különszám. Szvorák Katalin háza gyönyörű, ha csak ezt mutatná be is érdemes lenne  megvenni. Nagyon szeretem ezt a lapot.

Kisántikáltam az erdőre, ha félholt vagyok is életre kelt.

"Bő fényözön csurog a kerten"

 

 Lesznai Anna szavaival, minden évben mutatom, de meglepetésként ért, két napja, hogy a sok rideg nap után ilyen csodálatos fényözön fogadott, s persze a beinduló növények.

 

 

Szeretem

Egy történelmi hangulatú otthon 

 Amúgy, mint szövegben olvasható két kutyával, s három macskával élnek itt.

Két film, két, kor, két világ, mindenki a maga módján boldogul

A graffity királya (Basquiat)  

Lady Audley titka 

"A reménykedés a kertész időmódja"

Tündérvirág, nem sikerül elkapni igaz valójában. Pedig oly kedves, s ha fúj a szellő ahogy a leveleit rezgeti : gyönyörű látvány.

"A kerti munka nem is munka, meditáció, elidőzés a csendben". Byung-Chul Han szavait idéztem a címben, s előbb is. Milyen igazak. Délelőtt úgy belemerültem, hogy most szakadok szét, s fekszem csak, "kiterülve", de oly jó volt dolgozni. Főleg, hogy bevettem egy gyógyszert a térdemre, s hetek után csodát tett velem. Sehogy sem akartam gyógyszert bevenni rá, de kellett. Ez van. Remélem a mellékhatásait tartalékolja, azoktól ijedtem meg, amikor elolvastam. A homeopátiás szerek sokat segítettek, de a gyógyszer többet.

Berobbantak a tulipánok. Amikor az esővel és a hideggel vagy elfoglalva, s egyszer csak észreveszed rügyeznek a bokrok, nyílnak a tulipánok, robbanásszerűen, ez maga a csoda. Hadd legyek elfogult, de imádom.
 

 

Sört prüszkölő segédkertész. Kínomban kitettem a csigáknak, ő meg mindenbe beleüti, dugja az orrát. Csak prüszkölt tőle, aztán próbálta betemetni!!! Viszont a csigáknak nem jött be, miért? Csak nyáron, a melegben?

S itt van a bemutatkozó fotó, amikor megláttam kitakarítottam a kutyaólat (az más kérdés, hogy soha nem ment, s megy bele). Nagyon sok örömet, szeretetet ad, kap, s jókat sétálunk vele, esőben, szélben, napsütésben, legfeljebb a hossza változik.