"A reménykedés a kertész időmódja"

Tündérvirág, nem sikerül elkapni igaz valójában. Pedig oly kedves, s ha fúj a szellő ahogy a leveleit rezgeti : gyönyörű látvány.

"A kerti munka nem is munka, meditáció, elidőzés a csendben". Byung-Chul Han szavait idéztem a címben, s előbb is. Milyen igazak. Délelőtt úgy belemerültem, hogy most szakadok szét, s fekszem csak, "kiterülve", de oly jó volt dolgozni. Főleg, hogy bevettem egy gyógyszert a térdemre, s hetek után csodát tett velem. Sehogy sem akartam gyógyszert bevenni rá, de kellett. Ez van. Remélem a mellékhatásait tartalékolja, azoktól ijedtem meg, amikor elolvastam. A homeopátiás szerek sokat segítettek, de a gyógyszer többet.

Berobbantak a tulipánok. Amikor az esővel és a hideggel vagy elfoglalva, s egyszer csak észreveszed rügyeznek a bokrok, nyílnak a tulipánok, robbanásszerűen, ez maga a csoda. Hadd legyek elfogult, de imádom.
 

 

Sört prüszkölő segédkertész. Kínomban kitettem a csigáknak, ő meg mindenbe beleüti, dugja az orrát. Csak prüszkölt tőle, aztán próbálta betemetni!!! Viszont a csigáknak nem jött be, miért? Csak nyáron, a melegben?

S itt van a bemutatkozó fotó, amikor megláttam kitakarítottam a kutyaólat (az más kérdés, hogy soha nem ment, s megy bele). Nagyon sok örömet, szeretetet ad, kap, s jókat sétálunk vele, esőben, szélben, napsütésben, legfeljebb a hossza változik.

Fordított arányban

létezem. Vágyaim, álmaim, elképzeléseim szárnyalnak, a fizikai lehetőségeim a földön vannak, időnként a föld alatt. A vágyak és a lehetőségek tehát  fordított arányban  vannak egymással.

Megszámoltam nyolc növényt ástunk át, de került még melléjük vagy  tíz darab új. Az átásottak 2-3 évesek, volt amelyikkel volt munka. A Csodakertben nyilatkozott valaki, hogy kétszázszor ültetett át mindent, én biztosan nem szeretném. Szerettem volna, ha már az új helyükön bimbóznak, nem mindegyiknél sikerült, azt viszont látom, hogy az új helyükön kezdenek megtáltosodni.

Az új növények vásárlásával voltak kalandjaim/kalandjaink. Balek is vagyok, tapasztalatlan. Vettünk lila bogyót, itthon utánaolvasva láttam kellene mellé társ is. Ezt mondhatták volna a kertészetben. Jelzem nem is igen tudják, viszont ha már valamit ültetek, legyen teljes. Szóval első kertészet, bent a városban ne kelljen még vagy 12 km-t ismét autózni. Nem volt nekik, de könyvből!!! a hölgy megerősített kell a növényemnek társ. Tehát vissza az eredeti kertészetbe. Nagy nehezen megtaláltuk a többi növényt, ebből a szállítmányból. (Azt ugye tudja mindenki, hogy az éppen virágzókat árulják (úgy a növény szebben mutat, vagy inkább megmutatja magát), s helyezik el elől, a kirakatban, A többit hátul tárolják. Én is éppen itt láttam meg az első növényt, s mivel a listámon volt elhoztam, láthatatlanban.) Kerestem még bogyósat, nem volt, nem talált a kis hölgy, de ajánlott valamit. (Erről itthon utánaolvasva derült ki, hogy egy kényes növény. Ezt elfeledte elmondani. Képzeljétek  10 cm-es ágai folyamatosan letörnek, nem is értem ilyennel még nem találkoztam. Amúgy teraszra való lenne. Szóval soha többet nem vásárlok listán nem szereplőt. S gondolkodtam szóljak-e a kertészet vezetőjének, mert azért ez két durva hiba, csak nálunk. Nagy áruda, forgalmas, tán több eladó is kellene, áruismerettel, nem biztos, hogy minden vevő minden növényt ismer, amit vásárolna. Lásd a balek vevőt...)

 

Aztán végre kinyitott a kedvenc árudánk, az angyal kertészet. (Nem ez a neve, én hívom így. Gondolom nem véletlenül.) Ott megtaláltam  a keresett bogyóst. Ígéretet kaptam a két hiányzó nyári orgona beszerzésére, s megbeszéltük a tudnivalókat. Ő javasolta a növények, az átültetettek tápoldatozását, nem szoktam. A hunyor, ahova került jól érzi magát, virágai magasra nyúltak, jönnek az új hajtásai. A kockás liliom is lassan nyílni kezd, nagyon vártam. Nem mindegyikük, van amelyik kókadozik, remélem "még".

A fűszerkert, a veteményes elhanyagolva, várhat még, egyenlőre ez a sorsa. Érdekesség, hogy mindkét rozmaringunk, a hatalmas cserje is elfagyott. Árudákban még nem kapható, ahogy  a bazsalikom sem. Gondolom az máshol is így van.

Amúgy a madárkáink, már a tengelicek jönnek a madáretetőre szorgalmasan. Ha látom, hogy helyben evő madár van, akkor ők foglalják a helyet és uralkodnak. A zöldike azóta nem érkezett. Nem etetnék már, miattuk teszem, ha már így ideszoktak. Gondolom, nem ok nélkül. Viszont rozsdafarkút még nem láttam.