Oldalak

2020. szeptember 28., hétfő

Színe és fonákja

 

A lomozott virágtartót évek óta festem, csak a lecsiszolására várok. A gépi lecsiszolásra...


Innen szoktam fotózni a kertet. Ez még az elviselhető rész. S akkor jöjjön a horror.Már kitakarítva, az elesésem után összepakolódott, felgereblyéződött. A kerítésre felszaladt, vagy inkább felszalasztott, s nagyon rossz elképzelésnek bizonyult borostyán levágásával indult a délelőtt. A borostyán átment a szomszédba, s jótékonyan takart itt is mindent, cserepet, köveket, a rendetlenséget, a szétszórt, töredezett építkezési maradékot. Aztán a nedves borostyánon állítólag egy kúpcserében elcsúszva vágódtam el. A rossz meghozta az eredményt: rendbe lett rakva.


Mindig attól féltem, hogy egyszer a hegyes fatörzsdarabon nyársalódok fel...

A vödörtartó, hosszú évek után tavaly készült el. Minőségileg más lett a látvány, egyszerűen rendezett lett. A víztartályra a Jófogáson lelt rá az uram. Hatalmas ötlet volt a vásárlása, mert ebben az aszályos nyárban jó szolgálatot tett. S még a szomszédból is idefolyatjuk a csapadékot, hogy ne a házhoz folyjon el a víz. Aminek a leázott falát pucolni kellene, stb. Ne legyek már ennyire sokat akaró.

 

Azért itt látszik a sok cserép...tört cserép


 
 Szeptemberre a márciusban  megrendelt tüzelő is ideért, az uram szépen elpakolta. Várja a kemény fagyokkal ígért telet, ami márciusra is elhúzódik.  Vigaszul: havat is jósoltak. Dávid naptár.

 

S íme a kapunk, frissen festve, leginkább az uram érdeme, még a környezetét is rendbe tette.  Mellette a kerítés még festésre vár,de a tujákat már visszanyírta, szóval rendben várják az újabb szépészeti hadműveletet.

 

4 megjegyzés:

  1. Igen nagy munkába vágtatok bele! Hogy tud az ember örülni egy-egy ilyen változtatásnak, még a fáradtságot sem érzi. Látványos lett a szépészeti beavatkozás! A kapu és a kerítés nagyon mutatós lett, nagy piros pont a ház urának!
    Jaj, az a borostyán! Amilyen nehezen tudtam a kertbe telepíteni, most annyira bánom. Tele van a kert kicsi növényekkel a madarak jóvoltából. Hogy én is mennyit birkózom vele! Kiirthatatlan!

    VálaszTörlés
  2. Komment repült.. A színen gondolkodtunk, de nem lehet valami rendhagyó? A csákányozás a borostyánnál még hátra van, nagyon elengedtük, elengedte magát.

    VálaszTörlés
  3. Szépültök!
    Jjjaj én is így jártam, ahogy manconka...először nem akart megmaradni, megértem pátyolgatni, hogy megeredjen a borostyán és a vadszőlő... most lassan nem bírunk vele, és ami gyökeret ereszt, kiírtani is képtelenség...Nálunk is a telek minden részén elszórták a magot a madarak...

    VálaszTörlés