A lomozott virágtartót évek óta festem, csak a lecsiszolására várok. A gépi lecsiszolásra...
Innen szoktam fotózni a kertet. Ez még az elviselhető rész. S akkor jöjjön a horror.Már kitakarítva, az elesésem után összepakolódott, felgereblyéződött. A kerítésre felszaladt, vagy inkább felszalasztott, s nagyon rossz elképzelésnek bizonyult borostyán levágásával indult a délelőtt. A borostyán átment a szomszédba, s jótékonyan takart itt is mindent, cserepet, köveket, a rendetlenséget, a szétszórt, töredezett építkezési maradékot. Aztán a nedves borostyánon állítólag egy kúpcserében elcsúszva vágódtam el. A rossz meghozta az eredményt: rendbe lett rakva.
Mindig attól féltem, hogy egyszer a hegyes fatörzsdarabon nyársalódok fel...
A vödörtartó, hosszú évek után tavaly készült el. Minőségileg más lett a látvány, egyszerűen rendezett lett. A víztartályra a Jófogáson lelt rá az uram. Hatalmas ötlet volt a vásárlása, mert ebben az aszályos nyárban jó szolgálatot tett. S még a szomszédból is idefolyatjuk a csapadékot, hogy ne a házhoz folyjon el a víz. Aminek a leázott falát pucolni kellene, stb. Ne legyek már ennyire sokat akaró.
Azért itt látszik a sok cserép...tört cserép
Szeptemberre a márciusban megrendelt tüzelő is ideért, az uram szépen elpakolta. Várja a kemény fagyokkal ígért telet, ami márciusra is elhúzódik. Vigaszul: havat is jósoltak. Dávid naptár.
S íme a kapunk, frissen festve, leginkább az uram érdeme, még a környezetét is rendbe tette. Mellette a kerítés még festésre vár,de a tujákat már visszanyírta, szóval rendben várják az újabb szépészeti hadműveletet.
