Oldalak

2020. szeptember 17., csütörtök

Évek után


megkerült a virágtündérem. Még Máté Angitól kaptam szép emlékül, s nagyon szerettem. Angit is (aki jól eltűnt). Végtelenül sajnálom, hogy több könyve már nem jelenik meg.

 


Aztán egyszer csak eltűnt. Pedig én sajnos egy táskás vagyok, s mégsem találtam. Azt hittem, hogy valahol Újhután hagytam el, de ezek szerint mégsem. Mire jó egy faház takarítás, selejtezés, s a selejtezendők átnézése. Nem mintha már nem a kidobottak közt lenne a vadiúj táska, amit valamiért sehogy sem tudtam megszokni. Nem volt használható. hiába volt szép. Hát a zsebéből került elő.  S jelnek vettem, ost már szép dolgok történnek majd velünk.



Ennek örömére ismét elvágódtam, be a virágok közé, ma, estefelé. Igaz, ma bitang egy nap volt, az már biztos. Számíthattam volna rá. Ki hiszi el, azt, hogy az embernek az a betegsége, hogy fáradt. Hogy a semmitől "ájul" el  a kimerültségtől? Ma olvastam a csoportban (értsd a betegségem fb csoportjában) valakiről, akinek hasonló tünetei vannak, mint nekem voltak, anno 1986-ban. Belegondoltam, végtelenül együttérzek vele.

 Látom, alakítgatják a rendszer hibáit. Lásd új felület...


5 megjegyzés:

  1. Úgy legyen! Elég volt a sok rosszból, most csak jók jöhetnek! Nagyon aranyos a virágtündéred! Milyen nagy öröm megtalálni valami régi kedveset!
    Én ezektől a selejtezettek átnézésétől mindig félek, mert képes vagyok újra visszahordani őket a lakásba. Nehezen válok meg dolgoktól (rendszerhibás vagyok)

    VálaszTörlés
  2. Nekem megvan ez a könyv. Úgy szeretem. :)

    VálaszTörlés
  3. Ezért sajnálom, hogy nem ír többet.S emberként is nagyon szimpatikus ő.

    VálaszTörlés
  4. Mancőka, válaszoltam kétszer elszállt.

    VálaszTörlés
  5. Annyira bájos az a virágtündér, nem is lehetne más neve, illik hozzá :)

    VálaszTörlés