Szeretném, hogy akit érdekel, tudjon róla: kertügyek

Voltam a kedvenc kertészetemben, vittem a húsos som levelét. A kertésznő szerint gombás, akkor is, ha nem látszik semmi, permetezzem le gombaölő szerrel. Úgy összehúzták magukat a levelek, mutattam már.

Hova lett Bozsik gazda? Szóval hallgatom a hölgyet, aki helyette van, ha jól értettem valamelyik budapesti vagy környéki kertészetből(?). Azt mondta, hogy a vándorpoloskák ellen 10 liter vízbe löttyintsünk ecetet, s ezzel permetezzük le a növényt. Nem öli meg őket, de eltűnnek.

A kertésző mesélte, hogy a vakondcsapda bevált valamelyik ügyfelüknél, ők sem hitték el. Rajta! Elfeledtem megkérdezni megöli vagy befogja csak a vakondot, vagy aki ott dolgozik éppen a föld alatt.

S jöjjön egy fotó a segédkertészről, mindig láb alatt van.

  S világszép Bársonyról, aki nagyon nagyon lassan melegszik.

Az avargyűjő sánta kutya bemozdult, mindkét fotón. Megkamilláztam a lábát, erre sértetten behúzott a faházba, az újabb kezelés elől. Ő tudja.

S néhány fotó, mert szeretem. 

 

 

 

 

Olvastam, láttam, néztem

Bevallom őszintén Virginia  Woolftól régen volt könyv a kezemben, azaz több évtizeddel ezelőtt, s akkor sem tudtam végigolvasni. (Voltam én így mással is, lásd Murakami Haruki, akinek aztán az egész életművét elolvastam.) Most az írónő életének egy szakaszáról írt könyv került a kezembe. Nem is annyira írói munkásságáról, hanem festő nővérével való kapcsolatáról szóló, valamint a körülöttük kialakult művész körről, a Bloomsbury-körről. (A link alatt olyan alaposan és szakszerűen írnak mindezekről, nagyon ajánlom elolvasni.)

Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

 A nővére házasságáról, s ő- lévén köztük korábban nagyon szoros testvéri kapcsolat- milyen nehezen viselte el. Hogy próbálta ezt szétdúlni, rendkívül érzékeny idegrendszerét mennyire viselte meg, hogy háttérbe került. Női író ír érzékenyen nők kapcsolatáról, háttérben a kortársak, s az ő művészetük, kezdeti próbálkozásaik, s nem utolsó sorban a múlt század eleji London. Engem beszippantott a könyv világa.

Aztán ahogy lenni szokott, az emberben dolgozni kezdett. Kezdtem utána olvasni. Megnézni a festményeket, fotókat róluk, munkáikról, otthonaikról. Kiderült, hogy jelentek meg Bloomsbury stílusban készült lámpák, kerámiák, sőt Duncan Grant motívumok felhasználásával is. Ahogy nálunk Gustav Klimt motívumok, festmények lettek nagyon népszerűek. A Pinterest nagy kincsesbánya e téren.  S nem utolsó sorban megismerhettem művészetüket is. Pl. A nővérét, Vanessa Bellét, akiről szégyen vagy nem szégyen én nem hallottam. S ismét megpróbálkozom, érett fejjel Virginia Woolf könyveit olvasni.

 

 

S jöjjön végezetül egy film. Az olvasottak után tán ezt a filmet is másként nézem meg , újra. 

 Az órák

Szépségesek

 Ha a fordítást jól értelmeztem a hölgy virágkötő, csodálatos kompozíciókat készít(ett). S valaki, vendége felsóhajtott, milyen jó lenne ezeket otthon is látnia. Így lefotózva vászonra kerültek, mint asztalterítő, ágytertítő, párna, stb. A weboldalát megtekintve egy szót mondhatnék rá: gyönyörűséges.

forrás

Napi kedves

Telefonon beszélek a középső unokámmal. Kiderült, a legkisebb hányt, de boldogan. Még egyszer elismétli: boldogan hányt.

A  mai napon, még a vírus következményeként  bennem van a félelem, ma már ettem, rendesen, a szombati ebédemet, amiért akkor majd odahaltam, annyira kívántam, de nem kockáztattam, még "boldogan"sem. Mondtuk is az urammal, remélem nem fogok boldogan hányni.  Jó, tudom, tudom, a téma, de akkor is, a cselekedet és a jelzője oly távoliak egymástól. Vagy mégsem?

 

 

Kétségbeesés

Én még állatnál ilyen kifejező testbeszédet nem láttam. Ráadásul egy sünnél, aki aki azért nem rendelkezik annyi eszközzel. Este megyek ki a ház elé, azaz lépnék ki. Egy sün áll a lábtörlő előtt, a lehető legnagyobb kétségbeesésben. Látszott rajta. Szinte beledermedt.

Elindultam, hogy hozok neki enni, de éppen macska teltház volt nálunk. Amit hamar kitettem neki Cirnyó úrfi beleevett. Nem mertem elhajtani, nehogy a sünt ijesszem el vele. Cirnyó el, előkerültek a kicsik. Akkor ők zavarták, mentek volna  az ételre, de őket becsaltam. Viszont az evéshez kb. háromszor elinduló sün elunta, s elment. Nem elunta, feladta.

Nagy a kérdés, ez az etetés. Van ill. eddig láttunk 3 féle sünt. A nagyot, a közepest(tegnap), s egy kicsit is. Ha kiteszem az ételt, rájönnek a macskák. Van egy fekete, vastagfarkú nem győzzük hessegetni, aztán já(na) ide egy csíkos is, de sötétben nem látom a színeit. No nem, elég etetni a mi macskáinkat is. Sünéket etetném, de ha a macskák, idegenek eleszik előlük, ismét nem ők jutnak élelemhez. A szegény, szegény kétségbeesett sün.

 forrás

S EGY KÉRDÉS:

Szerintetek ki vagy mi lehetett: a szomszédasszonyom a veteményeskertjében a kertajtótól egy-két méterre a földbe ásva talált egy rántani való csirkét. Napokig nem voltak itthon, a kert elvileg zárt embernek. Elvileg. Állat bemehet több felöl. Ő hisztériás rohamot kapott. Állat lehetett a tettes? Van valakinek ilyen tapasztalata. Beásta, kicsit kilógott a toll, így vette észre.

(M)ilyen az ember

 Közel háromnapos szigorú fekvés után a napsütés nem hagyott békén, mennem kellett.  Már száz méter után remegni kezdtek a lábaim, viszont, ha már elindultunk, menjünk. Alig vártam, hogy kiérjünk a mezőre, mert ott Zsebit szabadon engedhettem.

Az erdei indítás ez volt. Nem mondok rá semmit. Amikor tavasszal erre jártunk egy  volt ház volt kipakolva ide. Nem értettük, mert akkoriban volt a lomok elszállítása. Mindent ledozeroltak egy  szakadékba. Minden található  ott, minden. Minden. Ez lenne a megoldás?  Viszont kihelyezték a táblákat. Az úton pedig gondolom nem látni, ahogy csillognak az apróra összetört csempedarabkák.

Viszont ez a látvány kárpótolt mindenért, a remegő lábakért, itta, szívta magába az ember a fényt, a napsütést, a meleget, az őszi készülődést, a délutánt. A gyógyulást.

Kiegészítésül, még a szombati naphoz

Keresztury verseihez kellene nyúlnom a megfelelő költői aláfestéshez a fotók miatt. A gyökereim vasiak, Oroszlányon nőttem fel, s felnőtt életem e tájon töltöttem,töltöm. Megszerettem, gondolom nem véletlenül.

A szombati háznál beszélgetünk a tulajjal: az odavalósi ismerős vértesszőlősi, az uram oroszlányi, de Tatabányán dolgoztak együtt. Ez már sok volt. Én e megyébe való vagyok, s  egy újabb helyen élünk. Szegény, a fejét kapkodta, nehezen tette helyre a helyeket.

 

 

Keresztury Dezső: Ősz felé

Még forrón süt a nap,

zuhog a verőfény,

de fordul a pillanat,

szürkébb felhő szalad

elforgó egek fakuló mezőjén,

s már rozsdállik a lomb,

hűsebb az éj fuvalma,

rekedten szól a kolomp,

gyűlik a tengeri halma,

s hideg fényben borong

                                                                                    a téli alma. 

 S már félholtan érkeztünk Börzönce hegyre. nem először, gondolom nem utoljára. Szeretek itt.

A félig élő fa a tájat is jelképezi, amely mögötte látható a tarra vágott erdőkkel. Fáj a szívem értük. Még telepítéseket sem láttam a helyükön. Bár, ki tudja, lehet csak a szemem rossz.

 A hegyi kápolna kettősségét mutatják a vaddisznótúrások, gesztenyefák az épület mellett, s esküvőhöz készült díszítés a bokrokon.

 

 

 

 Őszi kikerics, csak egyetlen, csak árva, már elvirágzott. S róla mindig eszembe jut Polcz Alaine, kedvenc virága volt. S emlékezem egy régi őszre, amikor már tiltva volt a szedésük. Egy hegyi hajlékban gyűltünk össze a túristacsoportunkkal. A házzal szemben erdő volt, ott egy szakadék vagy csak besüllyedt a föld? Viszont telve volt kikericcsel, ekkora tömegben azóta sem láttam.

S hazafelé, sajnos a fotón nem igazán látható a busz felett repülő helikopter.