Amikor a lakásomat megvettük, energiáimnak a végén voltam, s a lakás koszos volt (én pedig anyagi lehetőségeimen túl, tehát a cél a kifestetés volt, hogy beköltözhessünk). Nehezen döntő ember vagyok, s én egy elém rakott 10x2cm-es színminta alapján dönteni sem tudok. Kiválasztottam egy színt, nem fehéret, attól irtóztam. Sárgás árnyalat, más a falon, sőt a lakás helyiségeinek a falán is. (Volt egy fotóm, azokat a színeket szerettem volna, a falra nem jött össze.) Ráadásul a konyhában a plafont is olyanra kellett festeni, annyira koszos volt. (Az megint más kérdés, hogy a festő levakarhatta volna, s újra gletteli. Ez is már sokkal később jutott eszembe.)
A régi konyhabútor maradt. Konyhára is volt elképzelésem, s megint nem álltam ki az érdekeim mellett, tehát nem az valósult meg. Próbáltam kihozni a legegyszerűbb változtatást, minél olcsóbban. Közben változott az is, amit elgondoltam, mire a polc elkészült. Szóval a konyha egy katyvasz lett. Tudtam.
Elküldtem a fotót egy lakberblogosnak, aki konyhákkal foglalkozik főleg, mi a véleménye. Válaszra sem méltatott...!!!
Aztán egy másik lakberblogosnak, aki egy délután győzködött a fehér falra, stb. A legfontosabb a fehér fal lett volna. Ami a legelérhetőbb volt(anyagilag) a tanácsai közül, azt megvalósítottam, bár befejezetlen az egész.
Innen indultunk, hozott asztallal, székkel, szőnyeggel. Egy költözés sosem jelenti azt, hogy a régieket gond nélkül vihetjük tovább. Itt tanultam meg, e költözésnél:
Új asztalt vett a fiam, székekkel:
Aztán a javaslatra átfestettem a polcokat a fali ládák színére. Barna lett a szőnyeg, s gondolkodtam, s levettem a két kék tányért is a falról.
Itt tartunk most. A fal igazi színét tán a 3. fotó mutatja, megközelítőleg. (Festés most sem lesz...) S belakva sincs, ez csak egy próba volt. Most sokkal letisztultabb, nyugodtabb lett, bár nincs készen.
Miért is mutattam, mert néztem ezt a bejegyzést. Bérelt lakás, a tulaj a falakat nem engedte festeni, tehát a lakónak a színekkel kellett játszania. Imádom. A kiegészítőkön, a szőnyegen, az ágytakarón, függőnyön, s ahogy az apróbb tárgyakon, képeken, a konyhaszekrény gombjain is megjelennek, előjönnek. Nem divat lakás, fehér színekkel és bútorral, szőnyegekkel. Semmi dizájn bútor. S micsoda hangulata van, legalábbis számomra. A kedvencem a nappali és a háló.
Nekem nagyon tetszik a sugárzóan meleg napsárga konyhád. Szőnyegestül, tányérostul igazi otthon melegét sugárzó konyha. A letisztultság nem minden. Nincs benne gyakran elég lélek. A ti konyhátokban abból van a legtöbb.
VálaszTörlésKöszönöm Györgyi, még jó lenne függőny, stb. Majd, egyszer. Azért ennyire redukálni a tarkaságot jó volt. Én is így szeretem.
VálaszTörlésLám - ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Még soha nem laktam festett falú lakásban. Minden saját tulajdonú helyem nekem hófehér volt....Ami persze nem azt jelenti, hogy máshol, más megoldás nem tetszik, de én már csak megmaradok a fehér falaknál.
VálaszTörlés