A legnagyobb unokám lett tízéves, s úgy gondolták a szülők, hogy ez kerek évforduló, adjuk meg neki, ami jár. Szerencse is volt, mert távoli vendégek is itthon voltak, s jöttek közelről-távolból az országból is. A családban van fiú ikerpár, leány ikerpár és vegyes ikerpár. Az utóbbi két pár volt a vendégek közt, a két szép fiatal lány és a babácskák. Ahol a "fiatalember" megismerését vártam nagyon (egyébként a kicsi gyerekek közt kettő fiú van, a többiek lányok, mindenfelé a nagy családban). Ez a legényke elevenségért nem megy a szomszédba, bár most szegényt a bújó fogacska nagyon kínozta. Azért a végén megmutatta az oly vágyott, a fotók után az élőben vágyott mosolyát, huncutságát.
A vízcsapszerelő leányka egyébként nagy motoros. Még műanyag motorral, de fiúkat megszégyenítő gyorsasággal, biztonsággal kezeli, tökéletes reflexekkel fordul, fékez. Ahogy elnéztem, s mondjuk 20 év múlva látnám megállná a helyét bármely versenyen is. (Ki tudja megérem-e mi lesz majd belőle?)
Útközben találkoztam Aranyalmával is. Mindig öröm, ha "ismeretlen ismerősökkel" élőben is megismerkedik az ember. Nagyon örültem ennek a találkozásnak.
Ma volt esőnk, tudtam kicsit kertészkedni is. Átültetni is, mert puha lett a talaj. Ásható. Van, ahova beültettünk növényeket, de össze kellene ásni az egész területet. Csak: száraz időben ez nehezen ment volna. S még nem ártana újabb eső sem neki. Már a füves talajnak. Van, ahol felástuk, kapott némi komposztos trágyát, majd átültetünk ide. S még van, aminek keressük a helyét. Nem tudom másnál hogy van ez, de kaptam (ahonnan küldték) negyven centi magas pillangóvirágot, magot. Ebből nálunk akkora lett, hogy a növendék bokrokat takarja. Máshol is, valahogy a virágok jobban nőnek, mint a bokrok. Vannak bokraink: kecskerágó, lilabogyó és berkenye. Nos ezeken (hála madaraknak, főként a verebeknek?) bogyónak még emléke sincs. A lenti kertrészben gyönyörű a kecskerágó, tele terméssel, s kezd bordóba öltözni, nos a díszkertben ilyen csodára nem kell számítani. Még azt sem értem, hogy vettünk pink színű vagy bordó levelű bokrokat, nos ezek is zöldek. Az eső hiánya vagy jobban kellett volna tápozni őket, hogy színesek legyenek? Ezek ilyen fajták, nem őszi színekről beszélek. Nem értem. S nagy öröm: az icike-picike abélián van kettő darab virág!!! Oly sokszor írtam róla, hogy a fagy jól elkapta, magához tért, de akkora mint egy éve volt. Akkor talán jövőre majd nőni is fog. Pici öröm, de nagy öröm.
S ismét a veréb ügy. Amíg volt napraforgó jöttek madarak, s jöttek a verebek. Hatalmas raj (10-20 -25), a szomszédban tanyáztak, akik agybajt kaptak tőlük. Főleg a táplálkozásuk következményeitől,s nagy hangzavartól. Most nyugalom van. Merre járnak? A többiek is? Mert verébék be-berepülnek, körülnéznek, s mennek is. Lehet, hogy mások is, csak ők nem ilyen látványosak?
Szeretem a madarakat, örültem, hogy ideszoktak, csak ahogy írtam minden bogyó eltűnt. Vagy valamit valamiért? Azért a bogyókat nagyon sajnálom.
Érdekesek ezek a madarak. Észrevettem, hogy a tornác belső oldalán, sőt még a lépcső fal felőli részén is madárürülék van, a falon kaparás nyoma, valamelyik nap pont a szoba ablakán néztem ki, amikor egy madár nekivágódott a falnak. De repült tovább. Elkezdtem kukkolni és észrevettem, hogy berepülnek a fáskamrába, aminek az ajtaja nap közben nyitva van. Hogy mi a fenét kereshetnek ott? Ilyenkor már fészket sem raknak. Nyilván ezért van az ürülék furcsa helyen. Nálam a faeper termését zabálják le arcátlanul, azt még a 10 év alatt egyszer sem tudtam megkóstolni.
VálaszTörlésIsten éltesse a 10 évesedet!
VálaszTörlésNálunk a galambok és a lakótelepen egyre beljebb szoruló varjak okoznak kellemetlenséget.
Előző bejegyzéshez: Tündériek a gyerekek!!!!
VálaszTörlésMennyi iker! Jéééé.