Aki mindig éber, aki mindig résen van, aki egyetlen gyanús, számára gyanús mozdulatra elszalad. Bársony, aki nevét szép külsejéről, s kényeske természetéről kapta, amikor idekerültek, s az ember felmérte kicsodák is ők. Akkor mindig hátrahúzódott, alig evett, gondolom szopásból élt. Aztán lassan belépett a csapatba, főleg azután, hogy ketten maradtak Mózsival.
Azóta Bársony megtanult enni mindenfélét, bár a nyesedék és száraz előnyt élvez nála. Bársony fára és autóra mászik, bejár és bent alszik, teljes jogú családtaggá vált. No, és kiváló verekedő.
Bársony még egy dologban "jár elől": az embertől való félelmében. Míg Mózsit már lehet dögönyözni, néha lépni nem enged a nyolcasozástól, s zümmőg, mint egy méhkas. Bársony mindig figyel, ha megmozdulunk otthagyja az evést, s elfut. Egyszer tudtam felkapni, hatalmas "mozgolódást" csapott, pedig bolhás, rászorulna a kezelésre. Embertelen reflexek, s rugalmasság kellene hozzá, nem tudom elkapni.
Mitől ilyen Bársony? Mondjuk, míg ide nem kerültek hathetesen, folyamatosan hurcolta őket az anyjuk. Közben én is találkoztam velük, a szomszédban elrejtve volt kettő. Aztán egyik délután, amikor Zsebivel sétáltunk rákérdeztem Bársony többször látott hasonmására. Ő is kandúr, hasonló a feje mintázata, mondjuk ő tarkább, Bársonynak köntöse van. Kiderült, úgy jött-találták, a feje be volt szakadva, s a szeme ennek a "támadásnak" lett áldozata. Náluk lelt otthonra, s férfiúvá nőtt, mint látjuk az eredményt.
Sejtszinten hozhatta magával ennek a támadásnak az emlékét, ettől ilyen félénk? Mondjuk abban az alomban is látok egy vörös-fehér tarkát, aki ugyanígy menekül, mint ő. Én már eddig azt is csodának találom, hogyha mellettük állunk ő ott eszik a többiekkel. Ha a konyhában vagyunk nem mindig menekül ki, de néha, ha aludni készülne is folyamatosan teker a feje, veszély után.
Van valami ötletetek a megszelídítésére?
CSAK az idő és természetesen a türelmes szeretet fogja a problémát megoldani. Az én szürkém is talált cica - nagyon nagyon sokáig rettentő bizalmatlan volt. Aztán először velem barátkozott meg, most kb. egy éve már a szomszédba is átjár (tudod, szegény itthon nem kap enni, azért csak 6 kiló) - szóval a szomszédasszonytól elfogadja az ételt, az óvatos simizést is, de ő fel nem veheti (egyelőre) - Szóval én azt hiszem, türelem kell meg idő és a tiéd is meg fog szelídülni.
VálaszTörlésMajd, ha megtörténik megírom. Szegény kis hat- és hétkilós macskák(Cirnyó)...
TörlésNem könnyű amire vállalkozol. Türelem, türelem és türelem. Soha hirtelen mozdulatok, soha zajcsapás. Ha elkapod/felkapod, azzal csak növeled benne a félelmet. Jutifalatokkal tudnád szép lassan magadhoz édesgetni, közben kedves halk beszéddel. Hosszú idő, míg elnyered a bizalmát. Sokáig ne is érj hozzá, mert ha felé emeled a kezed kezdheted előről. Egy idő után látni fogod mikor engedi, de akkor sem felülről csak oldalról, lassan, kedves szavakkal.
VálaszTörlésA félelme az emberhez kötődik, bár megtanulta, hogy az élelem is hozzá vezet. Ebben a szakadékban él most Bársony.
Hány cicát szelidítettem meg anno...:-)
Köszi a tanácsot, ha sikerül jelzem neked. Oldalról guggolni, az nem megy, már a guggolás. Ha hajolok is, lép el rögtön, hányszor mondom neki, hogy szeretem Talán, majd, ahogy írod.
TörlésMegszelídíteni? Talán soha nem ijeszteni, lassan épül a bizalom. Csak ilyennek elfogadni. Cukiság. Neki így a jó. a kezeléséhez persze elengedhetetlen az erőszak. Ha jobb lesz neki biztos megbocsátja. Mármint a bolhátlanítást. Az elég fontos, mert ha csak egy van az alomban aki nincs kezelve, akkor a többi sincs biztonságban. Én a féreghajtót is erőszakkal adom be az amúgy kezes cicáimnak. Nagy törölközővel fogom meg és tekerem körbe, mert pokoli a karmolásuk a hátsó lábukkal is. Gyógyszer leerőszakolva, rohannak világgá és mikor már újra találkozunk el is felejtik.
VálaszTörlésAz "alom"emlékek egy életre berögződnek, mint a gyereknél a gyermekkor. Ez van.
Festék: lehet kapni penészedést gátló falfestéket is. Eszem megáll.