Bársony

 

Aki mindig éber, aki mindig résen van, aki egyetlen gyanús, számára gyanús mozdulatra elszalad.  Bársony, aki nevét szép külsejéről, s kényeske természetéről kapta, amikor idekerültek, s az ember felmérte kicsodák is ők. Akkor mindig hátrahúzódott, alig evett, gondolom szopásból élt. Aztán lassan belépett a csapatba, főleg azután, hogy ketten maradtak Mózsival.

 

 Azóta Bársony megtanult enni mindenfélét, bár a nyesedék és száraz előnyt élvez nála. Bársony fára és autóra mászik, bejár és bent alszik, teljes jogú családtaggá vált. No, és kiváló verekedő.

Bársony még egy dologban "jár elől": az embertől való félelmében. Míg Mózsit már lehet dögönyözni, néha lépni nem enged a nyolcasozástól, s zümmőg, mint egy méhkas. Bársony mindig figyel, ha megmozdulunk otthagyja az evést, s elfut. Egyszer tudtam felkapni, hatalmas "mozgolódást" csapott, pedig bolhás, rászorulna a kezelésre. Embertelen reflexek, s rugalmasság kellene hozzá, nem tudom elkapni.

Mitől ilyen Bársony? Mondjuk, míg ide nem kerültek hathetesen, folyamatosan hurcolta őket az anyjuk. Közben én is találkoztam velük, a szomszédban elrejtve volt kettő. Aztán egyik délután, amikor Zsebivel sétáltunk rákérdeztem Bársony többször látott hasonmására. Ő is kandúr, hasonló a feje mintázata, mondjuk ő tarkább, Bársonynak köntöse van. Kiderült, úgy jött-találták, a feje be volt szakadva, s a  szeme ennek a "támadásnak" lett áldozata. Náluk lelt otthonra, s férfiúvá nőtt, mint látjuk az eredményt.

Sejtszinten hozhatta magával ennek a támadásnak az emlékét, ettől ilyen félénk? Mondjuk abban az alomban is látok egy vörös-fehér tarkát, aki ugyanígy menekül, mint ő. Én már eddig azt is csodának találom, hogyha mellettük állunk ő ott eszik a többiekkel. Ha a konyhában vagyunk nem mindig menekül ki, de néha, ha aludni készülne is folyamatosan teker a feje, veszély után.

Van valami ötletetek  a megszelídítésére?

Kérdések

Hogy került a csizma az asztalra, avagy a két kicsi a nappali kanapéjára? Tegnap a koncert után erre értünk haza.

Mi lesz a vége ennek az állandó cukkolásnak? Átmegy a kerítésen, szemez a kutyával, aki ugyan kölyök, de foga egyetlen csattintásával átharaphatná.

 

Vajon a kertben felnőtt, bokorról bokorra, melléképületről melléképületre, s még ki tudja hova hurcolt két kis mocsok miért éppen a hálóba akar állandóan betelepedni?

Reggelre kelve

az ágyon hárman ébredtünk. Teljes kiterültségben és elnyúlásban Cirnyó úrfi aludt mellettem. Ő hónapok óta nemhogy az ágyunkon, a lepedőn sem aludt (amúgy sem volt szokása), de még az épületben sem nagyon. Egyszerűen nem ér rá.

Aztán megreggelizett, s jó szokása szerint már itt sem volt. Viszont legalább nagyon, de nagyon jó étvággyal evett.  Vannak, akik tanulhatnának tőle.

Én meg várom az esőt, de egyenlőre nyoma sincs. Azaz, híre sincs. Pedig napok óta fekszem, be-beájulok, karom mozdítani nem tudom. Meghaltam.

életképek

Az udvar birtokbavétele

 

  Kormos

 Szöveg nélkül.

 

 Kimerülve....

Még mindig a macskák

Mert imádom ezt a fotót!

Első ismerkedés a kint-tel.

Miért van az,

hogy máig, ha a háztömb mögött jövök haza (ahol 13 évig sétáltattam macskaurat) folynak még mindig a könnyeim? Mennyit bántottak miatta, barátnő maradt el, gyerekeim nem látogattak, de nekem oly fontos volt. Nagyon szerettem őt.

Egyik fotó sem reklám

csak éppen arra járt egy macska.

Verseny helyett

ide teszem fel ezeket a fotókat, ha már előkerestem, kiválogattam. Elő kellene hívatnom, de annyi a macera a két darab fotóval. (Lemezre másolni, városba menni stb.) A téma a jószágok és  a gyerekek lenne. Most értem meg, mi lehet az oka amikor egy-egy versenyünkre kevesebben jelentkeznek.