Oldalak

2014. április 3., csütörtök

Miért van az,

hogy máig, ha a háztömb mögött jövök haza (ahol 13 évig sétáltattam macskaurat) folynak még mindig a könnyeim? Mennyit bántottak miatta, barátnő maradt el, gyerekeim nem látogattak, de nekem oly fontos volt. Nagyon szerettem őt.



6 megjegyzés:

  1. Tudom nem pótolja, de nem lehet több cica?

    VálaszTörlés
  2. Aki nem élt együtt macskával, az soha nem fogja megérteni azt a szoros lelki köteléket, ami macska és ember között kialakulhat. Ők azok, akik az ajtón kívül ragadtak, mi pedig tudjuk, hogy mit nyertünk azzal, hogy egy macska életének a részesei lehetünk.
    Tudom, mit érzel...

    VálaszTörlés
  3. tökéletesen megértlek..
    eleinte titokban sírdogáltam a kutyám és cicám sírján..
    de aztán észrevettem,hogy a lányok virágot szednek nekik..
    azóta nem bujkálok..nemcsak nekem fáj a hiányuk..
    pótolhatatlan a szeretetük,amivel megajándékoztak minket..

    VálaszTörlés
  4. A szeretet és a zsarnokság, a gazdatartás, s ezzel együtt életmentés is Angel. Lesznek majd újak, már tele velük az anyjuk pocakja. Csak macskaúr hiányzik, s érdekes, mindig itt jön ki rajtam. Hasít belém. J. te is macskás vagy, értesz. No és Angel is.

    VálaszTörlés
  5. Az emberekre is mondjak, majd jon masik, mindenki potolhato.Pedig szerintem nem, senki nem potolhato.
    En azt hiszem Lolaval lennek igy , el sem tudom kepzelni mi lenne, ha elveszitenem.

    VálaszTörlés
  6. Igazad van Ágnes, Mózsik is nagyon hiányoztak, csak másért. Miska az MISKA volt.

    VálaszTörlés