Oldalak

2014. április 17., csütörtök

Kert





Simai Mihály: Anyám csevegő kertje

Anyám csevegő kertje
köszön rám reggelente...

Szól a sárga peremizs:
- Kérlek, törődj velem is!

Gyúl a piros tulipán:
- Mint a szívem, légy vidám!

Kéken nevet a csenkesz:
- Mosollyal megmelengess!

Súg a fehér madárhúr:
- Beszélj hozzám madárul.

Hahó- kiált a hérics -,
tavaszhírt hozok én is!

Kacsingatnak a hunyorok:
- Legyen virágos humorod!

Ordibál a szamárkenyér:
- De nagyra vagy, szamár legény!

Károgja a varjúháj:
- Ügyelj, nehogy pórul járj!

Tátika némán tátogat:
- Ugye, megőrzöd titkomat?

...Anyám csevegő kertje
beleszürkül az estbe.

Sötétben csak az estikék
illatozzák szeretetét. 



Elárulom, amit mutatok fedőtevékenység. Napok óta fekszem is, s meglehetősen rosszul vagyok. Remélem csak az időjárás miatt. 

2 megjegyzés:

  1. biztos voltam benne, én is olyankor vidámkodok többnyire, , amikor bajban vagyok, fedőként

    kívánom, hogy a lábosodban rendbejöjjenek a dolgok, és legyen tele valódi derűvel, örömmel, sikerekkel, szerencsével,
    ölellek

    VálaszTörlés
  2. De gyonyoru a csokor es a vers is, a beszelo viragokkal! Jobbulast kivanok!

    VálaszTörlés