Kiegészítésül, még a szombati naphoz

Keresztury verseihez kellene nyúlnom a megfelelő költői aláfestéshez a fotók miatt. A gyökereim vasiak, Oroszlányon nőttem fel, s felnőtt életem e tájon töltöttem,töltöm. Megszerettem, gondolom nem véletlenül.

A szombati háznál beszélgetünk a tulajjal: az odavalósi ismerős vértesszőlősi, az uram oroszlányi, de Tatabányán dolgoztak együtt. Ez már sok volt. Én e megyébe való vagyok, s  egy újabb helyen élünk. Szegény, a fejét kapkodta, nehezen tette helyre a helyeket.

 

 

Keresztury Dezső: Ősz felé

Még forrón süt a nap,

zuhog a verőfény,

de fordul a pillanat,

szürkébb felhő szalad

elforgó egek fakuló mezőjén,

s már rozsdállik a lomb,

hűsebb az éj fuvalma,

rekedten szól a kolomp,

gyűlik a tengeri halma,

s hideg fényben borong

                                                                                    a téli alma. 

 S már félholtan érkeztünk Börzönce hegyre. nem először, gondolom nem utoljára. Szeretek itt.

A félig élő fa a tájat is jelképezi, amely mögötte látható a tarra vágott erdőkkel. Fáj a szívem értük. Még telepítéseket sem láttam a helyükön. Bár, ki tudja, lehet csak a szemem rossz.

 A hegyi kápolna kettősségét mutatják a vaddisznótúrások, gesztenyefák az épület mellett, s esküvőhöz készült díszítés a bokrokon.

 

 

 

 Őszi kikerics, csak egyetlen, csak árva, már elvirágzott. S róla mindig eszembe jut Polcz Alaine, kedvenc virága volt. S emlékezem egy régi őszre, amikor már tiltva volt a szedésük. Egy hegyi hajlékban gyűltünk össze a túristacsoportunkkal. A házzal szemben erdő volt, ott egy szakadék vagy csak besüllyedt a föld? Viszont telve volt kikericcsel, ekkora tömegben azóta sem láttam.

S hazafelé, sajnos a fotón nem igazán látható a busz felett repülő helikopter.