Oldalak

2024. február 3., szombat

Írjam, ne írjam?

 Amikor egy bagoly és egy kakukk kerül össze, az előbbi "mi lusta család vagyunk" teherrel(?)" felszerelkezve, hát bizony ez egy nehéz felállás. S mindez későn derül ki. Nem az emberrel van a baj, aki amúgy jólelkű, s ha kellően irányítva van, használható is. Csak itt nem társak élnek egymás mellett, hanem az egyik másikat kihasználó, a másik öregedve a terhek alatt lassan megroskadó. 

Ez a december a beálló(s orvoshoz messze nem megyünk, mert sokba kerül) térdfájás, majd fogügyek, s a totális lelki padlóra kerülés miatt iszonyatos volt. Az orvosi részek januárra megoldódtak, a lelki is kezdett lesimulni, s ha nem lenne a kutya ki tudja mi lenne velem? A börtönben, a zárt cellákban is az a rabok büntetése, hogy nem szólnak hozzájuk, hetek, hónap szám, megértem őket milyen nehéz úgy élni. Nehéz. Néha nagyon kiborító. 

Viszont itt van  a kert, télen csak a végére menetelekkel, a fák és az ég változásának figyelésével, de mégis megnyugtató, felüdítő, vigaszt adó. Nem is tudom hogy bírnám, sokszor.

















 Bocs, hogy le- és kiírtam. Ha leszűkül az ember tudata a még nem rosszban is csak a rosszat látja, belefárad, keseredik, fásul. S a depressziónál nincs fájdalmasabb, mint egy fizikai állapot.


Most már csak tavasz, szebb s új idők jönnek!





A mások élete

Valahogy, tán mert Martjin egy hónapos szünetet tart vagy éppen elém kerültek, s érdekeltek- rákaptam a kőházas vlogokra. Rengeteg van. Ők ketten ragadtak meg. A felső az eddig út végét, az alsó a kezdetét jelzi a spanyol-holland pár spanyol út- vagy inkább házkeresésének. Már bejárták a fél világot, míg úgy tűnik egy spanyol kőházban letelepednek, s a saját házaikat is felújítják.Tudatosak, a fenntarthatóság  egész életük minden tevékenységét áthatja, vegánok. A lány néha sokat beszél, de kedvesek, szimpatikusak, drukkolok a sikereikért. Ami nagyon hosszú út lesz.
 
A lenti pár amerikai olasz férfi tagja, a dédszülei(akik kivándoroltak anno Amerikába)  olasz tanyáját,a mely 40 év elhagyatott örökli meg, s próbálja életre kelteni.Ő professzor, a stílusa néha túl fennkölt, de szándékaik emberiek, a jövőnek, a kisfiúknak dolgoznak, egy más lehetőséget is mutatva.S nagyon szimpatikusak. Az utolsó résszel zárt a sorozat, eddig.

S néha elgondolkodom, hogy ez a mai mennyire más világ.Aki mer, s belevág rengeteg lehetőség áll előtte. Megdolgoznak érte, de ez benne a szimpatikus.


2024. február 1., csütörtök

Kiugrottunk

Pusztaszentlászlóra a kedvenc tavunkhoz. Szó szerint, mert szomszéd faluban voltunk húst vásárolni. Kíváncsiak voltunk a jégre. Volt, csak a part mentén, a híd lábainál olvadt fel, mint Keszthelyen.  Jó, hogy a kutya nem volt velünk, olvadt a fagy után, beragadtunk volna. Vissza is fordultunk 5 méter után. Nézzétek a fotók, e látványért érte meg odamenni.










 Hadd kérdezzem meg, ti hogy viselitek a telet? Nekem tele van vele a  hócipőm. Szétnyúzott,szó szerint. A MG-m nem kedveli a telet, hát most ki is tesz magáért. Vagy ennyire öregszem? Vagy a frontok? Nagyon nehezen viselem már, s elegem van belőle.



2024. január 25., csütörtök

Variációk régi házakra,

 

a 2. ízlés dolga vagy az extravaganciáé? Esetleg különleges hagyományőrzés?
 


2024. január 21., vasárnap

Két könyv,


amelyek egymásra rímelnek. Véletlenül kerültek hozzám, úgy értve válogatták nekem, s a sok közül ezeket választottam ki elsőre. Könnyű, olvasható, de azért színvonalas könyveket kértem. Az utolsó két feltételnek megfelelnek, az első reményt keltő,szépen megírt, kihagyhatatlan,  a második szívfájdítóan szomorú, de letehetetlen.

 

Reggeltől délig









 Utolsó két fotó ebéd utáni kertbejáráskor készült. S reggel -10 fokunk volt. Bár mégis szép volt.