Oldalak

2022. május 10., kedd

Ez is, az is




 Két napja süt a nap, a karomon meglátszott az este az órám helye, ahogy a padon olvasgattam délután. A zöld tulipánok idén nagyon hozták a formájukat, még soha ilyen pompásak nem voltak.



 





 

S itt már az elmúlásuké a fotó:

 


 

Az íriszek most kezdenek virágozni,


a haranglábak

 az imádott illatos fűszercserje

az első díszhagymák

 az egyetlen gyöngyvirág, hogy azért nagyon el ne bízzam magam a tobzódás miatt

az illatos viola

 s az oly szerény és kedves festőlen, a Lencsi

ma reggel pedig pókhálók köszöntöttek a vizes kertben

 

s a labdarózsa bokra is pompájában van



 S e sok szépség simítja le az oly vigasztalhatatlan lelkem. Nehezen teszem túl a magam a sok szenvedésen és fájdalmon amit ez a kuka Cirnyó okozott magának. Tudom állat, akkor is. Hisz eddig is oly sokat tettünk érte. Viszont Kutyafülű Aladár egyre jobban feltalálja magát , mint új retikül. Már amikor "sürgős feladatai" éppen megengedik neki az itthonlétet.

S jöjjön a könyvajánló! Monarchia-krimik a sorozat neve, történelmi krimik. Imádtam őket. A nyomozást egy Freud tanítvány pszichiáter segíti, s mindegyik kötet az adott témában történelmi, kultúrtörténeti hátteret is ad. Letehetetlenek. Számomra.






Májusi egyveleg


Ezek esti fotók, azt hiszem, melegek a fények. Csodás a május, tobzódnak a tulipánok, egyre több bokor is színesedik, bár a virágzás még odébb van.

Lent a gyümölcsös részen pitypangok vették át a hatalmat, s találkoztam gólya úrral is. Elvoltunk egymás mellett.












2022. május 6., péntek

Elment e retikülöm,

 azaz Cirnyó úrfi. 8 éves születésnapját még betöltötte, a macska AIDS végzett vele, 4 hónap alatt a belobbanása után elvitte. A vég nem volt szép, az állatorvos akihez ügyeletre vittük nem a baján segített, ezután elbújt, napokra. Nem találtuk, amikor véletlenül rábukkantunk onnan is tovább bújt. Utolsó erejével az ajtónkig mászott el, ahogy összeraktam. Reggel a lábtörlőn találtam, hiába volt az utolsó szeretet, már átment kómába, s délután el is távozott a Mózsik után, nagy közös vadászatokra, verekedésekre.

Igazi kandúrmacska volt fénykorában, csavargott, verekedett, nem egy nyarunk ment rá míg a gennyben úszó macskát állatorvoshoz vihettük az utolsó percekben. Már ismerősen csengett a neve a telefonban. Későn ivartalanítattuk. Nekem az árnyékom volt, innen a retikül megnevezés, mikor már nem kísért le a kert végébe éreztem megy el az ereje, így is lett. Nagy szeretettel őrizzük az emlékét.