Ma reggel

s tegnap délután. A tollborzfű között Cirnyó úrfi tollaszkodott éppen.

 

Szerintetek?

 

Bikafejű szörny vagy egyszarvú? Amúgy fatörzs vagy gyökér. Vagy csak én látom bele?
 

A hosszú kert előnye

 Hogy amikor majd szétrobbansz, magad alatt vagy ezerrel, itt lehet róni a köröket fel és alá, amíg bírod a lábaiddal.

S közben mantrázol, friss levegőt szívsz, s fotózol, amikor a napfény éppen engedi. Csak feltenni nem tudom őket, ma. Majd holnap. Ki érti ezt?

Régen sokszor kaptam el a reggel fényeit a szobában, aztán ez is elmaradt, mint a bejegyzések, s annyi más.

Aztán ahogy jöttem fel a kertből megláttam a primulákat, ahogy a fű, s egy talajtakaró ellepi őket. Tehát tépkedni kezdtem a "gazt". Masszívak a növények, hetek után lett egy részük a fahasábok alól kiszabaditva,mégis hajtanak ezerrel. Az élet él és élni akar.

Reggel

 Végigjárom mindig a kertet, telefon velem van. Viszem a madaraknak a magokat, lemegyek a sírjainkhoz, s keresem az erdőben a mókust. Csak egyszer sikerült látnom. Viszont valamelyik nap kérdésem volt, választ vártam. Mentem le a kertbe, tele volt vagy hatféle madárral az etető. Idegenekkel, újakkal, átszálló pihenőkkel. Ilyent még nem is láttam. S jött a mókus is. Azt hiszem ez a sokadalom a kérdésemre is választ adott, majd kiderül jól olvastam-e a jeleket.

Aki kertészkedik, hogy boldogultok az új rendszerrel, ezzel a mindenféle kerti melléktermék összegyűjtésével, elszállításával. Nekem tragédia.

Ismét nagyon, nagyon

 

Tündérek

 Tündértánc ez egy videó,, remélem működik, imádom.

Amúgy tegnap voltam 69 éves.

Ma

elmentünk a piacra, s bár piaci nap volt, de február eleje ellenére tömve voltak a parkolók.

Kérdésemre, hogy mi történt, mondta egy eladó, hogy kisütőtt a nap. Kibújtak, előbújtak az emberek.  Én is kibújtam, előbújtam, lassan csinálgatom a tavaly őszi elmaradásokat a kertben. Minden áll szinte. Öröm és felszabadulás volt szabadidő ruhában és egy mellényben dolgozni kint, délután, február 4-én.

 Eléggé magam alatt vagyok, mondhatni depressziónak is. Mindig kivergődök belőle, csak ki kell várni.

Istenhegyen jártunk, miközben az időjárás ezer arcát mutatta. Szél, nap, hóesés, eső, minden volt, csak kövesse ép szervezettel az ember. Viszont hoztunk tavaszi hagymásokat, szokás szerint, hogy díszítsenek, vidítsanak, s majd jövőre a kert díszei legyenek.

S lassan kezdenek virítani  tél végén virágzók. A téltemető masszívan kitart hetek óta, a hunyorok készülődnek, a hóvirág virágzása teljében, a jázminok a fagyok után ismét rákapcsoltak..

Az ölemben pedig itt pihenek ki fáradalmait a mindennapos verekedések hősei. Csendben, nyugodtan, kiterülve, biztonságban.

Így élünk mi. Így is élünk mi. Meg máshogy is, de arról majd máskor.