Mi tegnapról kimaradt

Csempeszkopácson jártunk, betértünk, avagy kitértünk ide hazafelé. Ötven év távlatából egy lerobbant , s csodaszép templom élt az emlékeimben. Valahogy sohasem értünk ide. Most felújítva, -s még most is dolgoztak rajta- látható. Nem tudom miért, de már a magyarpolányi kálváriánál írtam, hogy nekem a régi, a kopott, inkább patinás a kedves.  Be már nem mentünk, pedig volt telefonszám. Késő volt, nekem. Ez van. Amúgy itt már alig tartottam magam. Nem tudom mi ez, mi lesz velem? Gyorsan fáradok, hamar kidőlök, legyen az bármely feldobó élmény. Azért a tegnapi nagyon kellett, s nagyon jó volt. mindennel együtt. Mindennel.

 

A keresztet, s Mária szobrot Mikosszéplakon fotóztam. Utóbbival tele a környék, felújítva vagy kopottan. A táblák megtekintése sem felesleges. Hol vannak már akiknek, s akik állították, ezek máig őrzik az emléküket.

 

 

Elvadultan,

 

mintha Csipkerózsika kastélyához érkeznénk Kemenessömjénbe, a Berzsenyi kastélyhoz. Az utca felől a burjánzó növényzet jótékonyan takarja a kastélyt, a pusztulását. Pedig, ha megnézitek a szecessziós kastélynak gyönyörű részletei vannak. Évekkel ezelőtt már mutattam fotókat, azóta romlott is, javult is az állapota, bár a  tetőről készült fotó elég érdekes. A fb. Kastélyromok, elhagyott kastélyok, kúriák csoportjában sokat írnak róla, a volt tulajdonos ükunokája is. A pár éves látványhoz képest kidőlt a kapu, vagy kibontották egy részét, ott bejárnak, a nagy fű közt kitaposott utak voltak. Most nem láttam szakembereket senkit, de falubeli mesélte bent dolgoznak rajta. Családi hagyatékban találtam fotókat, az az állapot már elmúlt. Anyám, mint falubeli valamilyen összejövetelen, mulatságon vett részt, de mikor? S míg gyermekotthon volt benne, hatvanas-hetvenes években úgy emlékszem jobb állapotú volt, mint új tulajdonosai kezelésében. Értve ezalatt mindazokat akik azóta a "gondját viselték": Ilyenkor szakad meg az ember szíve az állapota, a sorsa, az eredeti tulajdonos család sorsa miatt is.

 

Írhatnék még a másik kastélyról, a bokrok közt, azok takarásában meg nem talált, mert ránőttek , műemléki védettségű gazdasági épületről is. A másik kastély a falu tulajdonába került, talán újjászületik, hasznosítva lesz majd.

 

S hogy kerültem, kerültünk ide? Egyszerűen el kellett mennem apámhoz a temetőbe. Annyi volt a baj, a gond, a nehézség, feladtam. Szükségem volt rá, ha a sírjánál, akkor is. Közben megnéztük a nyaralóját is, hány éven keresztül jártam ide hozzá. Szomorúan láttam, hogy bezárt az étterem ahová ilyenkor mindig eljárunk halászlét enni. A vírus okozta visszaesés nyomását már nem bírta el. Mondjuk külföldiket sem láttunk, mert a kemping ilyenkor mindig tele volt, de mesélték, hogy a rossz idő miatt elutaztak.

Csak a látvány, a kedves, amiben éveken keresztül gyönyörködtem az maradt meg. Ilyen szomorú, búbánatos időjárás kísért minket.

 

S íme elkelt a kedvenc házam, szemmel láthatóan németek vették meg, "gatyába rázták", rendbe hozták az elvadult kertjét. Azért maradtak régi növények is.  Volt hozzá lelkük. Nagy kedvencem volt ez a ház, réges régi olvasóim emlékezhetnek rá, írtam róla, mutattam már a fotóit.

Ugye ismerős, innen is kerültek a kertünkbe.

S a jövő étterme. Jól főznek, kipróbáltuk.

 

S hazafelé egy almáskertben árusítás volt, 200Ft/kg-ért jutottunk vagy nyolcféle almához. Már megérte az utazás. Még valamivel adós maradtam, majd holnap...

Macskák

 Délelőtt a kertben ügyködtem, s látom a szomszédban valami szürke villan. Van egy melléképület, ami mögött a környék macskái nagyon szeretnek sütkérezni. Sok szürke macska jár ide. Jobban megnéztem a mostanit, melyik is lehet? Cirnyó úrfi. Azt a boldogságot, elfeküdt, kiterült úgy napozott. Látszott a mozdulatain a boldog felszabadultság. Hetekig nem volt része benne. Hál istennek most nincs verekedés, nyugalmi időszak van. Féltem, féltettem. 

Tegnap este barátnőmék elé indultam. Egy másik szürkésfehér , aki nálunk (is és főleg) tanyázik megint itt volt az ajtó előtt. Nem örülök neki, bolhás, s nem értem miért lakik itt, mert nem is etetem, hogy ne szokjon ide. Ahhoz képest sokat itt van, Asszonyka kosarában alszik. Nos, indultam itthonról, macskakísérettel,oda és vissza. Elmentünk a házuk, már a gazdái háza előtt. Még csak oda sem nézett. Így állunk vele. Mit eszik itt mirajtunk?  Reggel, ha kilépek az ajtón már jön elő, már egeret is hozott nekünk. Mint aki otthon van.

 S őket még nem is mutattam. 

Színe és fonákja

 

A lomozott virágtartót évek óta festem, csak a lecsiszolására várok. A gépi lecsiszolásra...

Innen szoktam fotózni a kertet. Ez még az elviselhető rész. S akkor jöjjön a horror.Már kitakarítva, az elesésem után összepakolódott, felgereblyéződött. A kerítésre felszaladt, vagy inkább felszalasztott, s nagyon rossz elképzelésnek bizonyult borostyán levágásával indult a délelőtt. A borostyán átment a szomszédba, s jótékonyan takart itt is mindent, cserepet, köveket, a rendetlenséget, a szétszórt, töredezett építkezési maradékot. Aztán a nedves borostyánon állítólag egy kúpcserében elcsúszva vágódtam el. A rossz meghozta az eredményt: rendbe lett rakva.

Mindig attól féltem, hogy egyszer a hegyes fatörzsdarabon nyársalódok fel...

A vödörtartó, hosszú évek után tavaly készült el. Minőségileg más lett a látvány, egyszerűen rendezett lett. A víztartályra a Jófogáson lelt rá az uram. Hatalmas ötlet volt a vásárlása, mert ebben az aszályos nyárban jó szolgálatot tett. S még a szomszédból is idefolyatjuk a csapadékot, hogy ne a házhoz folyjon el a víz. Aminek a leázott falát pucolni kellene, stb. Ne legyek már ennyire sokat akaró.

 

Azért itt látszik a sok cserép...tört cserép

 

 

 Szeptemberre a márciusban  megrendelt tüzelő is ideért, az uram szépen elpakolta. Várja a kemény fagyokkal ígért telet, ami márciusra is elhúzódik.  Vigaszul: havat is jósoltak. Dávid naptár.

 

S íme a kapunk, frissen festve, leginkább az uram érdeme, még a környezetét is rendbe tette.  Mellette a kerítés még festésre vár,de a tujákat már visszanyírta, szóval rendben várják az újabb szépészeti hadműveletet.

 

Hálás vagyok,

 mert kifertőtlenítettem, kitakarítottam a  házat

mert, miután tegnap kiengedtem, s azót nem láttuk a macskát a macskaalmot alaposan kifertőtlenítettem, s remélem eltehetem

mert a kutyának elkészíthettem a szíygyógyszer preparátumot, amit nem evett meg 

mert a fentieken nem húzom fel magam, én mindent megtettem a többit az illetőkre bízom

mert Chanel 5 parfümömmel illatosíthatom magam. Mint kiderült ez sem az igazi, de utána már ez következik. viszont szeretem, ha léleksimogatásra van szükségem magamra locsolom

Egyszóval: az életem csupa hála

 

A tűztövis meseszép. Tegnap reggel rigók raja rebbent fel róla, tehát a teteje ezért fogyatkozik. Megmutatom a lassan őszbe forduló bokrot, mert gyönyörű. Akármelyik oldaláról nézem, fotózom is.

 Bal sarokban a sárgászöld levelű rózsalonc. Fele tavaly elpusztult, a bokornak egy ága maradt meg. Él, új hajtásai lettek. A legnagyobb hálával tartozom neki, hogy összeszedte magát, hogy él, fejlődik.