Csempeszkopácson jártunk, betértünk, avagy kitértünk ide hazafelé. Ötven év távlatából egy lerobbant , s csodaszép templom élt az emlékeimben. Valahogy sohasem értünk ide. Most felújítva, -s még most is dolgoztak rajta- látható. Nem tudom miért, de már a magyarpolányi kálváriánál írtam, hogy nekem a régi, a kopott, inkább patinás a kedves. Be már nem mentünk, pedig volt telefonszám. Késő volt, nekem. Ez van. Amúgy itt már alig tartottam magam. Nem tudom mi ez, mi lesz velem? Gyorsan fáradok, hamar kidőlök, legyen az bármely feldobó élmény. Azért a tegnapi nagyon kellett, s nagyon jó volt. mindennel együtt. Mindennel.
A keresztet, s Mária szobrot Mikosszéplakon fotóztam. Utóbbival tele a környék, felújítva vagy kopottan. A táblák megtekintése sem felesleges. Hol vannak már akiknek, s akik állították, ezek máig őrzik az emléküket.
