mintha Csipkerózsika kastélyához érkeznénk Kemenessömjénbe, a Berzsenyi kastélyhoz. Az utca felől a burjánzó növényzet jótékonyan takarja a kastélyt, a pusztulását. Pedig, ha megnézitek a szecessziós kastélynak gyönyörű részletei vannak. Évekkel ezelőtt már mutattam fotókat, azóta romlott is, javult is az állapota, bár a tetőről készült fotó elég érdekes. A fb. Kastélyromok, elhagyott kastélyok, kúriák csoportjában sokat írnak róla, a volt tulajdonos ükunokája is. A pár éves látványhoz képest kidőlt a kapu, vagy kibontották egy részét, ott bejárnak, a nagy fű közt kitaposott utak voltak. Most nem láttam szakembereket senkit, de falubeli mesélte bent dolgoznak rajta. Családi hagyatékban találtam fotókat, az az állapot már elmúlt. Anyám, mint falubeli valamilyen összejövetelen, mulatságon vett részt, de mikor? S míg gyermekotthon volt benne, hatvanas-hetvenes években úgy emlékszem jobb állapotú volt, mint új tulajdonosai kezelésében. Értve ezalatt mindazokat akik azóta a "gondját viselték": Ilyenkor szakad meg az ember szíve az állapota, a sorsa, az eredeti tulajdonos család sorsa miatt is.
Írhatnék még a másik kastélyról, a bokrok közt, azok takarásában meg nem talált, mert ránőttek , műemléki védettségű gazdasági épületről is. A másik kastély a falu tulajdonába került, talán újjászületik, hasznosítva lesz majd.
S hogy kerültem, kerültünk ide? Egyszerűen el kellett mennem apámhoz a temetőbe. Annyi volt a baj, a gond, a nehézség, feladtam. Szükségem volt rá, ha a sírjánál, akkor is. Közben megnéztük a nyaralóját is, hány éven keresztül jártam ide hozzá. Szomorúan láttam, hogy bezárt az étterem ahová ilyenkor mindig eljárunk halászlét enni. A vírus okozta visszaesés nyomását már nem bírta el. Mondjuk külföldiket sem láttunk, mert a kemping ilyenkor mindig tele volt, de mesélték, hogy a rossz idő miatt elutaztak.
Csak a látvány, a kedves, amiben éveken keresztül gyönyörködtem az maradt meg. Ilyen szomorú, búbánatos időjárás kísért minket.
S íme elkelt a kedvenc házam, szemmel láthatóan németek vették meg, "gatyába rázták", rendbe hozták az elvadult kertjét. Azért maradtak régi növények is. Volt hozzá lelkük. Nagy kedvencem volt ez a ház, réges régi olvasóim emlékezhetnek rá, írtam róla, mutattam már a fotóit.
Ugye ismerős, innen is kerültek a kertünkbe.
S a jövő étterme. Jól főznek, kipróbáltuk.
