Oldalak

2018. május 24., csütörtök

Katasztrófa turisták

voltunk tegnap. Elindultunk kinyomozni, honnan került a kert alá a rengeteg víz, mit keresett "valami gép" a kert mellett eső közben, után? Eszméletlen ereje van a víznek, kimosott utak, árkok, útszélek, már letisztítva, mire arra jártunk. Amit láttunk mégis sokat mesélt. A kert alá a faluból is vezet egy hatalmas vízelvezető cső, s közben a dombról, az erdőből elindult vízmosás is látszott. Szóval kapta kétfelől, nem véletlenül volt olyan széles, gyors, zavaros a víz.

Viszont ez még semmi nem volt ahhoz képest ami a falu másik részén volt. A domboldalról kiszedték a növényzetet, alul már kitámasztották, de a teteje se takarást, se növényzetet nem kapott még. No, itt tarolt a felhőszakadás! A lezúduló eső hozta magával a sarat, földet, homokot, amit talált, le is hordta a faluba rendesen. Kár, hogy nem volt velem fényképezőgép, lett volna mit fotózni. Szegény falu, idén valahogy nagyon sújtanak minket a természet erői.

Közben a természet teszi a dolgát, újab virágok nyílnak,




a bokrok próbálnak regenerálódni a sok jég, lezúduló eső utáni tépázottságukból. S vannak akik nem tudnak magukhoz térni pl. a verbénák. Annyi esőt kaptak, kapnak, túlélésre játszanak, pedig tavaly nagy bokorrá terebélyesedtek. Most küzdenek. Szegények. Ő is egy kivételes ép rózsa, szirmaik rozsdásak, tele fehér pettyes bogárral. S egy döbbenet: egy aster, ami tán a legkésőbb nyílt az ősszel VIRÁGOZNI kezd!

2018. május 23., szerda

Amikor kisüt a nap. (Igazándiból és jelképesen.)

 Jezsámen, évek óta vártam, hogy megmutassa magát. Lassan megtörténik. Öltözködik a menyasszony.

 Vörösbegy a szomszéd tetőn.

A szörmörcére asszonyságként gondolok. Tán -eljövendő-termetes megjelenése miatt. Még sosem virágzott, ma reggelre ez a látvány fogadott. Ez a sok eső, vihar, a jég tépázza rendesen. Próbál kitartani.









A lentiek már az eső utáni reggel fotói.






 A sok vezeték közül -mint kiderült- sok már funkciótlan, csak éppen leszedni felejtették el azokat.

A kimosott autóbejáró. Itt is hömpölyög a víz lefelé, s kifelé a ház alól!!! Ilyent még nem láttatok, ez nálunk a Bermuda háromszög. Nem tudunk rájönni honnan jön? Nem rögtön, csak ahogy zuhog az eső egy idő múlva kezd kifolyni.

2018. május 22., kedd

A napi felhőszakadás után a kert végében


 Ez a mi kertünk vége, ide ért le a víz az emelkedőről vagy dombról, szóval fentről.

 
 

 

 




 Aztán itt a harmadik szomszéd felé egy árokba elkanyarodik a víz, hogy az utcai árokba ömöljön, majd egy csatorna elvezesse a patakba. Ennél nagyobb élmény már csak  a felhőszakadás volt. Két macskával, akiből az egyik folyamatosan evett, a másik úgy elbújt, hogy azt hittük nincs is itthon. A legnagyobb szám Zsebi volt, akinek csináltam egy "lyukat" a konyhában, abba bújt bele félelmében a mennydörgéstől. Már amikor beosonkodott a házba, akkor sejthető volt, hogy valami lesz. Lett is. Ő a legnagyobb égiháborús időjós.


2018. május 21., hétfő

Napi kedvesek





Hétvégi vigasztaló(?)

https://www.youtube.com/watch?v=v8aWI9EusAA&t=3s

és egy könyv,


régen olvastam. Valahol közük van egymáshoz, hogy évtizedek távlata a film ürügyén az emlékezetembe hozta. A filmet a hozzászólók egy része unalmasnak találta. Nekem nem az volt, bár lassan hömpölygő. Azóta forog bennem, hogy tegnap délután megnéztem. Valamiért nagyon felkavart, belém költözött.

Az írónő könyveit kedvelem, egy időben mindent elolvastam tőle, aztán elvesztettem. A könyve végén ott a pofon, az arculcsapás, a felrázás?

Aztán volt még egy film, ki-ki döntse el, melyik a jobb?

https://videa.hu/videok/film-animacio/lopott-szavak-the-words-http-filmlinkek.do.am-hW4Naosfy4pe3llV


 S hogy került elő az utóbbi film? Van egy közös szereplő a két filmben. Mert tegnap ismét "nagy napom" volt, délelőtt kiborítottam ill. a földre le a már ebédhez felaprított hagymát, szalonnát. Véletlenül, a fáradtság tette velem, a rosszullét.  Az agyam ott dobtam el, s kiabáltam, hogy már elegem van az állandó rosszullétekből.. Mindenből. Elegem is van. Elegem.

Legyen ma szebb napotok, s remélem nekem is az lesz.

2018. május 18., péntek

Virághozó víg május

A fotók régiek, amennyiben háromhetes fotó régi. Akkor az erdő ezt a vadvirágos ill. virágzó formáját mutatta. 

Ma reggelre remélem már megvolt az ügyeletes mai eső, olyan nedves a föld még kapát sem lehet belevágni. Mondjuk átültetéshez viszont puha. A csigák pedig özönlenek. Igaz vettünk csigaölő szert, mint kiderült nem az igazi, de ez volt. Hiába, mindennek előzetesen utána kellene nézni. Viszont a több helyre kiszórt egynyári magoknak nyoma sincs, pontosabban ezt-azt láttam kikelni, nyoma sincs.

Valószínű újabb veszteségünk van: Bársony. Jó hete nincs meg, de holttest sincs. Kerestem, nem akadtam nyomára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívemhez nőtt. Más egyéniség volt mint (a máig szívfájdalommal  emlegetett ) Mózsi, mégis az emberrel élt, velünk volt, köztünk volt. Öregasszonyka azóta rám tapadt, nincs társa. Előttem tekeri Mózsiéhoz hasonló csámpás hátsóját, csavargatja farkát, s jön elém, hozzám.

Nem tudom bízhatunk-e a megjelenésében? Csak legalább tudna az ember biztosat. Ha jó, ha rossz. 

Tegnap olvastam a neten tízezrével mennek a fiatalok külföldre dolgozni. Írhatnék erre valamit, aki nem vak látja úgyis. Az enyém is indul...

A fotók közt többször szerepel a gólyaorr, egyszerűen beleszerettem.