Ez a mi kertünk vége, ide ért le a víz az emelkedőről vagy dombról, szóval fentről.
Aztán itt a harmadik szomszéd felé egy árokba elkanyarodik a víz, hogy az utcai árokba ömöljön, majd egy csatorna elvezesse a patakba. Ennél nagyobb élmény már csak a felhőszakadás volt. Két macskával, akiből az egyik folyamatosan evett, a másik úgy elbújt, hogy azt hittük nincs is itthon. A legnagyobb szám Zsebi volt, akinek csináltam egy "lyukat" a konyhában, abba bújt bele félelmében a mennydörgéstől. Már amikor beosonkodott a házba, akkor sejthető volt, hogy valami lesz. Lett is. Ő a legnagyobb égiháborús időjós.
