Virághozó víg május

 

A fotók régiek, amennyiben háromhetes fotó régi. Akkor az erdő ezt a vadvirágos ill. virágzó formáját mutatta. 

Ma reggelre remélem már megvolt az ügyeletes mai eső, olyan nedves a föld még kapát sem lehet belevágni. Mondjuk átültetéshez viszont puha. A csigák pedig özönlenek. Igaz vettünk csigaölő szert, mint kiderült nem az igazi, de ez volt. Hiába, mindennek előzetesen utána kellene nézni. Viszont a több helyre kiszórt egynyári magoknak nyoma sincs, pontosabban ezt-azt láttam kikelni, nyoma sincs.

Valószínű újabb veszteségünk van: Bársony. Jó hete nincs meg, de holttest sincs. Kerestem, nem akadtam nyomára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívemhez nőtt. Más egyéniség volt mint (a máig szívfájdalommal  emlegetett ) Mózsi, mégis az emberrel élt, velünk volt, köztünk volt. Öregasszonyka azóta rám tapadt, nincs társa. Előttem tekeri Mózsiéhoz hasonló csámpás hátsóját, csavargatja farkát, s jön elém, hozzám.

Nem tudom bízhatunk-e a megjelenésében? Csak legalább tudna az ember biztosat. Ha jó, ha rossz. 

Tegnap olvastam a neten tízezrével mennek a fiatalok külföldre dolgozni. Írhatnék erre valamit, aki nem vak látja úgyis. Az enyém is indul...

A fotók közt többször szerepel a gólyaorr, egyszerűen beleszerettem.

 

 

  

 

 

Szösszenetek

Hallgatom a rádiót, sokszor csak migráns rádiónak nevezem a ló túlsó oldala miatt. Gyakran dalol bennem a gyermekvers átirata:

Migráns rádió Budapest,
kiöntöttük a levest,
árvíz, árleves,
végre valami érdekes.

Az eredetijét még Orbán Ottó írta a Kati-patikában. Szóval, hallgatom a rádiót, s elhangzik egy mondat, ami valahogy nem illik a szövegbe, a környezetbe. Aztán hallgatom máskor, később, más szakértő szájából ugyanez a mondat. A következtetés:a szakértők ezek szerint meg(és le-)fizetettek, ennek minden velejárójával, kiadtak nekik mondatokat, amelyeket a szövegükbe bele kell szőniük. Közelednek majd a választások. Igaz, hogy majd, de... Volt egy menetleírásom, csak úgy, magamnak, morgolódón, szóban. Ahogy megy előre az idő lassan jönnek be, amiket mondtam. Nem politizálok, senkihez nem tartozom. Legfeljebb látok és hallok.

"Menyasszony, vőlegény(de szép mind a kettő)." Panaszkodik a szomszédasszony, hogy a macskák a virágoskertjét széttúrják, odapiszkítanak. Mondom neki, hogy remélem nem az enyém, mert Pavarotti uraságot(alias Hosszúhetényi Tekerincs Vakarincs Picirnyó Cirnyó) néha napokig nem látom. Az én logikám szerint, ha a szomszédban lenne az ő nagy belével gyakrabban hazatérne énekelni(és velejáróan megtölteni hatalmas gyomrát), mert már hosszú áriákat ad le érkezésekor. Innen kapta a díszes elnevezést. Ezek már nem akármilyen áriák.

Azt is megtudom, hogy a meghalt néni elhagyott és a szomszéd pajtájában telelő nőstény macskája egy hatalmas szürke kandúrral sétálgat!!! az udvarán. Mondjuk barátkozni én is láttam már őket. Azt is tudom, hogy a 4. szomszédba menekítette a kölyköket az anyamacska. Mivel hozzánk is jár kosztra arra is rákérdeztem, hogy akkor most kié is lesz a família? Hova hozza elő őket? Hányan is lehetnek?
Egyelőre kérdések.

A mondás igaz: addig jár a korsó a kútra, míg össze nem törik.  A mennyi a mennyit nem ismerő kertészkedő alól egyszer csak kiesik a lába. Így jártam. Ma egész nap fekszem.

Egy kedves ismerősöm tegnap délelőtt ment el közülünk, egy éves szenvedés, remény, tartás és titkolózás után. Neki megváltás, itt maradt a 10 év körüli kisfia. Persze van apuka, de ők a fiával ketten nagyon összetartoztak. S milyen a sors, közös barátnőnket ugyanazzal a daganattal sugarazzák és kemozzák. Túl a hetvenen a kezdeti sokk után hatalmas akaraterővel és családi összefogással küzd. Őszinte szívvel kívánom neki, sikerüljön a gyógyulása. S remélem A. pedig abban a másik dimenzióban nyugalomra lelt.

Szeretet

A háromlábú macskát bejelentettem az állatorvoshoz, nagyon gennyes volt a mancsa, rá sem tudott lépni. Fertőtlenítettem, kamilláztam, kértem időpontot. Érdekes, a Bertadine csípte, fájt neki, mégsem mart belém... (S elnézve a két macska működését sokszor jut eszembe macskaúr, akitől, főleg fiatalabb korában folyton kicsíkozódott az alkarom...). Bent szundikált, mellettem. Aztán estefelé szerdán, egyet gondolt, s gondoltam én is, hogy dolgát végezni indul. Mire állatorvoshoz indultunk volna sem jött meg másnap, le is mondtam, s nem jött meg még két napig.

Szombaton este csapódott a macskaajtó, megérkezett Kormos macska. Evett, aztán jött az ölembe, bújni és simogatásért, nem tudom merre járt, a föld dőlt ki a bundájából. Remegett. A fáradtságtól, éhségtől? Aztán ismét evett, ájultan elaludt, s még az éjszaka ismét útra kelt.

Azért a szeretetét, a simogatását igényelte, s jelezte nekem is: fontos vagy gazdám?!  Vagy csak neki kellett a melegség?