Oldalak

2017. április 23., vasárnap

Ma pótolni az eddig nem látottakat

az Őrségbe indultunk. (No meg majd szétrobbantam, nem tudom mi ez a sok feszültség bennem.)  Kíváncsian kerestem fel azt házat Viszákon, amelyet a Hétrétország programja keretében láttunk pár éve.

A tulajdonosa már akkor említette, hogy eladja. Hirdetik, ha közben ki nem fosztják. A pince ajtaja már feltörve... Sajnálom, a régi fotókat nézve érték benne a gyönyörű kemence, villany bevezetve, csatornázva. Kicsi ház, kis telek...

 

 





Innen Szőcére mentünk, pontosabban gurultunk Zsebi kisasszonnyal, hadd lásson világot. A tőzegmohás láprétet jártuk be. Az erdőt tisztítják, még kora tavasz van, a növényzet most kezd kiteljesedni, azért akadt látnivaló. Vissza kell majd jönni  későbbi időszakban is. Most is jöttek látogatók, ha nem is volt hivatalos vezetésünk.











 Európai zergeboglár, remélem jól azonosítottam. Nem hagyta fotózni magát. Vagy a szél közbefújt. Sajnáltam, olyan szépek voltak.





folyt. köv.

2017. április 21., péntek

Ez nem áprilisi tréfa, ez már tragédia

Tél, tavasz, minden együtt, egyetlen madáritatóban.




 S mi "megúsztuk",errefelé "csak" ágak törtek, termés fújódott le a földre, s fagyott. Igaz, ez a kicsike fagy úgy néz ki tarolt. Szomszédasszonyom a haját tépi. Én csak szomorú vagyok.

Tudom, jól kell hozzáállni, ezen nem változtathatunk, rajtunk kívülálló, stb. Az ember mégis szomorú. Nagyon.

2017. április 20., csütörtök

A dolgok pozitív oldala

Hulla vagyok, zsibbadok, korán keltem. Mielőtt lefeküdnék (hogy megfőzhessek) kinéztem a kertre. A hideg, a szél összeszedtek, szokásuk. Elfújták a rosszullétet. (Egy időre.)

A szél is fúj. Lefújta a fűzfáról a száraz ágakat, egy időre biztosan megszabadultunk tőlük.


S ha már nincs száraz ág, jöjjenek a zöldek.


A diófa is jól  járt, letörtek a száraz ágak,


velük a friss hajtások.

 

 Nem akarok semmit továbbgondolni, a 4 diófánkon a tavalyi fagy miatt egyetlen szem dió sem volt. Most várunk, kivárunk. S bizakodunk.

Azért az időjárásnak vannak haszonélvezői is. Ááááá, itt vannak a rokonok, macskás könyv! Milyen jót alhatunk mellette!

Hideg van, mindenki behúzódik, a gazdám is. Milyen jót alhatok a lábának dőlve(is). Hogy közben sarat hoztam be? No, de kérem! Azért van a mosógép, hogy kimossa az összepiszkított fehér plédet. Különben is, miért fehérrel teregetnek? Miért nem macskabiztos plédet használnak? Hova süllyed ez a világ!


S már csak egyetlen dolgot nem értek. Mégpedig azt, hogy a házban fellelhető lehető legpuhább plédet miért irigylik tőlem?

Olvassátok el!

Szép, szívhez szóló, s hány ember mesélhetné el. Legfeljebb nem mindenkit viselt meg ennyire? Vagy arról nem szólt az emlékezés? 
 
https://wmn.hu/wmn-life/46610-het-gyerekemet-temettem-el--egy-csalad-messze-nyulo-agai

S itt a témához ismét ajánlom az egyik múltkori bejegyzés könyvét:


 ... és álmodjatok, álmodjunk:






 


forrás :  http://www.desiretoinspire.net/blog/2017/4/20/showhouse-dreams.html

2017. április 19., szerda

Varázslat vagy varázslás?

Fekszem, elmegy az áram. Becsukom a szemem, pihentetem. Aztán kinyitom, s ahogy nyílik ki a szemem lassan, vele együtt világosodik meg szoba, tér vissza az áram.

Varázslat! (Persze e nagy misztikus elképzelés alapja lehet a könyv, amelyet olvasok. Kedvelem.)

 Szeretem az írásait, ez volt az első könyve. Még bontakozott, de az életmű ismeretében már megvolt benne minden, ami oly vonzóvá teszi számomra a későbbi könyveit. Ahogy mondani szoktam "beszippantanak" az írásai. Egy különleges világba kerülök, a stílusa magával ragad, a műveltsége, bölcsessége már csak hab a tortán. S akkor a zenékről, amelyek kihagyhatatlan elemei könyveinek még nem is beszéltem.

(Elolvastam mit írtak a könyvről. Kapott mindent, de az idézetekben találtam olyant, amit én is kiírtam magamnak.:



 „Akinek sötét a lelke, sötétek az álmai is. Akinek még sötétebb a lelke, az már nem is álmodik.” A nagyanyám mondta ezt mindig.
    Aznap este, amikor a nagyanyám meghalt, legelső dolgom volt, hogy kinyújtottam felé a kezem és lecsuktam a szemét. Abban a pillanatban, hogy lezártam a szemeit, a hetvenkilenc éven át látott álmai csendben eltűntek, mint az aszfaltra esett nyári zivatar, és nem maradt belőlük semmi."

 " Nagyon utálatos dolog hazudni. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a hazugság és a hallgatás a két leghatalmasabb bűn, ami a mai emberi társadalmat uralja. Tényleg rengetegszer hazudunk és gyakran hallgatunk."
 
"Mintha a sötétség egy átlátszó törésvonalán csúszna, a szél hangtalanul fújdogált."


" Akinek van valamije, fél, hogy elveszti egyszer, akinek meg nincs, aggódik, hogy soha nem is lesz. Mind egyformák. Ezért aki hamarabb jön rá erre, igyekeznie kell, hogy legalább egy kicsit megerősödjön. Elég, ha csak úgy csinál. Nem igaz? Erős embert sehol sem találsz. Csak olyat, aki úgy tud tenni, mintha az lenne."




2017. április 18., kedd

"Itt, itt a helyünk: szemeinkben a távol éggel az itthoni föld fészkire szállni alá."









Keresztury Dezső: Zöld-kék


Zöld az ég és zöld a föld és zöld a tó
és zöld a levegő, zöld a szél és zöld a nád,
zöld-kék a fény, az árnyék, kék az áradó
hűs pára, zöld tavaszi-zöld a zöld világ.

Kéken lebeg a Szent György hegy, a Badacsony,
álommesszibe vész fehér házak sora
a láthatáron, mindent kék egébe von
az érett tavasz; dúsabb nem lehet soha.


Legfeljebb mint az álomkép, a látomás,
az emlék, honvágy, ifjuságunk tűnt honát
őrző és fel-felvillantó tündérvarázs,
örökzöld, élő alkotás, kék-tiszta vágy.



  

   "A csillagok és madarak közt álló fejkendős nőalak kapocs az ég és a föld között, egyszerre oltalmazó madonna és gondoskodó parasztasszony. Fejkendőjének hullámzása az út menti pléhkrisztusok záróívét, virágokat termő palástja pedig egy göcseji harang kontúrját is eszünkbe idézheti."
Németh János szavait idézve: "Abban a szerencsében lehetett részem, hogy jó barátságot ápoltam Keresztury Dezsővel, így pontosan tudom milyen volt számára ez a vidék. A zalai táj és a Balaton-felvidék egyaránt közel állt a szívéhez, ezért mindkettőt belekomponáltam a domborműbe. Az alsó harmadban a Badacsony sziluettje adja a horizontot, előtte pedig végtelenbe futó szántás látható, aminek földrögeibe a Dunántúli hexameterek első versszakának két utolsó sora került."
"Itt, itt a helyünk: szemeinkben a távol
éggel az itthoni föld fészkire szállni alá."    forrás














Tobzódás

A bejegyzés fele napokkal ezelőtt készült, aztán nem élesítettem, kerültek mellé társak. S most megosztom veletek apró, de annál nagyobb örömömet is. Apró, mert apróka az abelia, egy lyukas fillért nem adtam volna érte. Tegnap észrevettem , hogy megjelentek rajta az első rügyek, tehát megmarad. A későn rügyezők közt van a szömörce is, de azt már megtapasztaltam, hogy él. Földig visszavágva, fagyás után az orbáncfű is újrahajt. Amiért a szívem sajog, belehaltam,  a kert legszebben hajtó bokra (volt tavaly), a téli bangita. Ő nem akar felébredni, akárhogy biztatom. 

Tapasztaltam még egy érdekességet, okát nem tudom, vagy sejtem. Viszont a sejtés sem áll mindegyik esetében. Dúsak lettek a bokrok, némely növények. Öröm. Most a borbolyák virágzását mutatom, amelyikről a teljes növényt bemutató fotó készült 3-4 éve van a kertben, idén virágzik. Azt hiszem a tujasövény kivágása nagy felszabadulást hozott a növényeknek. Ősszel trágyáztuk is őket, vagy a kettő együtt, tetőzve a meleg, áprilisi napsütéssel.




  

 Borbolyák.

 
 Orbáncfű, mégis magához tért.

 Japánbírs


 Spiarea japonica


Tobzódás lett a bejegyzés címe, még soha ilyen dús nem volt. A neve most nem jut eszembe.






Újabb tulipánok, vagy a régiek alkonyfényben. Sok örömet adnak nekem. S azért az én hagymáim között is lett meglepetés. Ilyenek csomagját nem találom.


 Kínai rojtos virág, amit addig dugdostam, pátyolgattam, míg a végén kiültettem a kertbe. Igen ám, de mint kiderült kényeske, s hideg idők vannak kilátásban. Izgulhatok érte. Amúgy jól mutat(na, ha lenne erkélyünk ott, odavaló főként, mint utólag kiderült), kétségtelen.




 
 Tűzeső lassan virágba borul.

 Hunyor teljes pompájában, mostanra tért magához. A bőrlevél úgy tűnik megtalálta a helyét.

 Hunyor szellőrózsával.

 5 év után satnyán, de virágba borulva az áfonya. (Kérdezhetnénk: s hány átültetés után?)

  Clematis és encián

A kis szolid primula most virágzik a társaival együtt.

 S ha már vannak alkonyi fotók is egy kis kitekintés a levendulákra némi pitypanglámpások kíséretében.