Varázslat vagy varázslás?

Fekszem, elmegy az áram. Becsukom a szemem, pihentetem. Aztán kinyitom, s ahogy nyílik ki a szemem lassan, vele együtt világosodik meg szoba, tér vissza az áram.

Varázslat! (Persze e nagy misztikus elképzelés alapja lehet a könyv, amelyet olvasok. Kedvelem.)

 Szeretem az írásait, ez volt az első könyve. Még bontakozott, de az életmű ismeretében már megvolt benne minden, ami oly vonzóvá teszi számomra a későbbi könyveit. Ahogy mondani szoktam "beszippantanak" az írásai. Egy különleges világba kerülök, a stílusa magával ragad, a műveltsége, bölcsessége már csak hab a tortán. S akkor a zenékről, amelyek kihagyhatatlan elemei könyveinek még nem is beszéltem.

(Elolvastam mit írtak a könyvről. Kapott mindent, de az idézetekben találtam olyant, amit én is kiírtam magamnak.:



 „Akinek sötét a lelke, sötétek az álmai is. Akinek még sötétebb a lelke, az már nem is álmodik.” A nagyanyám mondta ezt mindig.
    Aznap este, amikor a nagyanyám meghalt, legelső dolgom volt, hogy kinyújtottam felé a kezem és lecsuktam a szemét. Abban a pillanatban, hogy lezártam a szemeit, a hetvenkilenc éven át látott álmai csendben eltűntek, mint az aszfaltra esett nyári zivatar, és nem maradt belőlük semmi."

 " Nagyon utálatos dolog hazudni. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a hazugság és a hallgatás a két leghatalmasabb bűn, ami a mai emberi társadalmat uralja. Tényleg rengetegszer hazudunk és gyakran hallgatunk."

 

"Mintha a sötétség egy átlátszó törésvonalán csúszna, a szél hangtalanul fújdogált."


" Akinek van valamije, fél, hogy elveszti egyszer, akinek meg nincs, aggódik, hogy soha nem is lesz. Mind egyformák. Ezért aki hamarabb jön rá erre, igyekeznie kell, hogy legalább egy kicsit megerősödjön. Elég, ha csak úgy csinál. Nem igaz? Erős embert sehol sem találsz. Csak olyat, aki úgy tud tenni, mintha az lenne."