Tobzódás

A bejegyzés fele napokkal ezelőtt készült, aztán nem élesítettem, kerültek mellé társak. S most megosztom veletek apró, de annál nagyobb örömömet is. Apró, mert apróka az abelia, egy lyukas fillért nem adtam volna érte. Tegnap észrevettem , hogy megjelentek rajta az első rügyek, tehát megmarad. A későn rügyezők közt van a szömörce is, de azt már megtapasztaltam, hogy él. Földig visszavágva, fagyás után az orbáncfű is újrahajt. Amiért a szívem sajog, belehaltam,  a kert legszebben hajtó bokra (volt tavaly), a téli bangita. Ő nem akar felébredni, akárhogy biztatom. 

Tapasztaltam még egy érdekességet, okát nem tudom, vagy sejtem. Viszont a sejtés sem áll mindegyik esetében. Dúsak lettek a bokrok, némely növények. Öröm. Most a borbolyák virágzását mutatom, amelyikről a teljes növényt bemutató fotó készült 3-4 éve van a kertben, idén virágzik. Azt hiszem a tujasövény kivágása nagy felszabadulást hozott a növényeknek. Ősszel trágyáztuk is őket, vagy a kettő együtt, tetőzve a meleg, áprilisi napsütéssel.

  

 Borbolyák.

 

 Orbáncfű, mégis magához tért.

 Japánbírs

 Spiarea japonica

Tobzódás lett a bejegyzés címe, még soha ilyen dús nem volt. A neve most nem jut eszembe.

Újabb tulipánok, vagy a régiek alkonyfényben. Sok örömet adnak nekem. S azért az én hagymáim között is lett meglepetés. Ilyenek csomagját nem találom.

 Kínai rojtos virág, amit addig dugdostam, pátyolgattam, míg a végén kiültettem a kertbe. Igen ám, de mint kiderült kényeske, s hideg idők vannak kilátásban. Izgulhatok érte. Amúgy jól mutat(na, ha lenne erkélyünk ott, odavaló főként, mint utólag kiderült), kétségtelen.

 
 Tűzeső lassan virágba borul.

 Hunyor teljes pompájában, mostanra tért magához. A bőrlevél úgy tűnik megtalálta a helyét.

 Hunyor szellőrózsával.

 5 év után satnyán, de virágba borulva az áfonya. (Kérdezhetnénk: s hány átültetés után?)

  Clematis és encián

A kis szolid primula most virágzik a társaival együtt.

 S ha már vannak alkonyi fotók is egy kis kitekintés a levendulákra némi pitypanglámpások kíséretében.