Tavaszi zsongás

Senkit ne tévesszen meg a bejegyzés címe, nem a természetről írok. Felpezsdült a falu. Autók jönnek, autók mennek. Ismeretlenek lepték el a települést, bekiabálnak a kapukon, viszik amit találnak. Már, ha megfelel, ha belefér az autójukba. Kiürülnek a pincék, padlásterek, megtelnek a házak előtti szabad területek. szabad a rablás.

Lomtalanítás van. Megszabadul ki-ki saját lomjaitól, megszabadulnak egy elmúlt élettől. Pár házzal odébb lakott és élt M.  néni.  Nem jártam nála, beszélgetésekből és az állatai révén ismertem. (Egy-egy kutya, macska hálás téma az ismerkedéshez.) Levágták mindkét lábát, a rokonok s valaki a faluból gondozta. Ő meg a macskákat, vagy inkább a macskák hozták el neki a szeretetet és a ragaszkodást. Székhez kötött életébe egy kis melegséget. Aztán jött egy kis agyvérzés, epeműtét, idős otthon és az élet elhozta neki a halált. Úgy kellene írnom, hogy a megváltást?

Most kipakolva a háza, a háza mellett egy élet. A bútorok igen,  használati tárgyak nem annyira, azokat elvihették már? A bútorok mesélnek. Mesélnek a korról, amikor vásárolták őket. Modernek, nem a szokásos falusiak, nem az ötvenes évekbeli kombinált, nem  varia bútor. Hetvenes évek? Valószínű. Mindegy is,  kint végezték, hogy a kiürült házából (kockaház) az örökösök egy új és modern házat bővíthessenek, építhessenek, új és modern bútorokkal.

A cicája pedig átköltözött a szomszéd melléképületébe.Nem találja ott már a helyét? Már nem kell?  M. néni halála után is hagytak neki az örökösök száraz eledelt,  s etette a néni gondozója. Vagy az már nem az ő otthona? Azt mondják pedig, hogy a macskák a házhoz ragaszkodnak. Sokáig siratta macskaszerető, simogató és kényeztető gazdáját, még hónapokkal a halála után is.

Szóval autók jönnek-mennek. Már megérkeztek a hivatalos szállító autók is, hogy a senkinek, -értsd lomisoknak- sem kellő lomokat elszállítsák. Elcsitul a nyüzsgés, elcsendesül a falu, visszaáll a megszokott élet. Csak a kutyák tutulnak. Vajon miért? A kertek alatti erdős részen, részre betévedt egy gyönyörű Golden Retviever. Villanypásztor őrzi ott  nyájat, már amikor kint vannak. Nem találja a kiutat, vagy találja, de az áram visszatartja. A mi kutyáink látják, érzik, ugatják. Mi lesz a sorsa? Vagy inkább mi a sorsa? Senkinek nem hiányzik? Senki nem keresi?  Vagy kitették, s szegény erre próbált hazatalálni?

Az idő pedig kínlódik. Kínlódik, mert esni nem tud. Az este akkora felhők voltak, szinte sötétkék, sötétszürke takaró fedte le a földet. Valahol máshol szabadultak meg a bennük lévő víztől. Mi pedig ki-kimegyünk a ház relé, kémleljük az eget, mondjuk az esőváró mondókát, esőt próbálunk varázsolni. Hátha elhozza nekünk, a földnek, a növényeknek. Az esőt, a megváltást.