Apám, anyám halála után még egyedül leélt húsz évében (is) tavasztól késő őszig a nyaralójában töltötte idejét. Ott volt a kert, rendben, minden a maga helyén. Utolsó évében, 91 évesen panaszkodott, hogy sok neki a kert. Nyaralótelek volt, tehát nem hatalmas kertről beszélünk. Ha elmentem hozzá szerettem ellenni. Olvasgattam, kirándultam a környéken, felkerestem kedvenc keresztjeimet, temetőimet, fotózgattam. S mindenek előtt imádtam a hegyet. Meg is jegyezték a szomszédok. Kimentem az utca végére reggel és este, este és reggel, s napközben amikor tehettem, s néztem, csodáltam, nem győztem betelni vele. A kert? Kit érdekelt.
Amikor megvettük a házat szó nem volt kertészkedésről, ez a szerelem közben érkezett. Apám közben már egy másik dimenzióban műveli a kertjét, ha vannak ott kertek. Viszont a szeretetét, a gondoskodást átörökítette rám. S sajnos magamra is hagyott vele. Hányszor indulok felvenni a telefont, hogy kérdezzem, s nincs akit felhívhatnék. Hogy mire ez a nagy felvezetés? A holdnaptáras kertészkedés miatt. Tudom sokaknak ez nem új, én mostanában kezdtem rá figyelni. S jönnek az irodalmi emlékek, Frances Mayes: Napsütötte Toscana. Ott olvastam először róla. Ő kissé kétkedve fogadta, aztán ha jól emlékszem mégis élni kezdett vele. Lechner Judit eszerint kertészkedik, s tudom sok blogger is. Már én is figyelem...
Szóval, apám is figyelte a holdat, eszerint végezte a munkálatokat. Feljegyzett mindent, a nap keltét és nyugtát, stb. Halála után néhány naplóját magamhoz is vettem. (S az élet, hogy ismétli önmagát.) Én is naplózok. Először a kert miatt, mert, hogy tudjam, mi, mit és mikor? Jó volt, máig jó visszanézni, hasonlítani. Néha biztatást kapni. Közben volt rendes naplóm is. Ez ismét tanulmány lehetne, nevetek is néha magamon. Mikor mi a fontos az ember azt helyezi előtérbe, arra figyel. Aztán besokalltam a kettő(s az idézetes füzetek) és még a blog miatt is. Így lett Doris Lessing könyve után egyetlen napló és hozzá sokszínű toll. Kék a hétköznapok, zöld a kert, piros a kultúra, és a fekete a gondolatok, az egyebek. A kerti naplóban együtt volt minden a kertről, a munkálatokról, mi mikor nyílik és terem, most széttagolódik. Vannak néha telezöld napok. Melyik a jobb? Nem tudom.
Csodálom a precízitásodat. A napló pontos vezetését és a kerted is tudatosan tervezed. Képtelen vagyok erre. Én sajnos ösztönből kertészkedek és ez látszik is a kertjeimen. A tiéden a pontosság és tervszerűség mutatkozik meg. Gyönyörű.
VálaszTörlésBiztosan örökletes is a képesség. Egy bizos idővel szakértelemmé válik ez a sok ismeret amit magadba szívsz.
A vér nem válik vízzé, tudom, nálam is bekövetkezik. Nincs is ellenemre, sőt, jönne már. A gyökerek "köteleznek". :-)
VálaszTörlésGyörgyi, ez inkább a tudatlanok kapaszkodója, amikor már nem kell papír, internet és puska, akkor már "otthon leszek a kertben". Kavics, köteleznek, ha nem is akarod.
VálaszTörlésNagyon szepen irtad le. En a kerttel is ugy vagyok,mint sok eygebbel:) legyen szep,mutatos...mint egy szep ruha:) sokaig csak ugy voltam,mint Te a keresztekkel,a kornyekkel..csak setaltam benne,csak szerettem amit adott.Ez mindig megmarad azt hiszem.
VálaszTörlésÁgnes lesz még neked is szép kerted, csak idő kell hozzá. Az a környezet nagyon szép.
TörlésElgondolkodtam a feltevésen, hogy a hozzátartozók halála után öröklődnek-e a képességek is.
VálaszTörlésSzerintem folyamatosan szívjuk magunkba a mintázatokat és azok már korábban is bennünk vannak, csak nem jönnek felszínre, amíg van nálunk avatottabb, jobb művelője. Gondolom, az elvesztett személy hiányának pótlására hívjuk elő magunkból. Persze, ez csak az én gondolatom.
Nagyon irigylem én is a precizitásodat, akármiből fakad is :)
Szabó Magda számomra is egy ikon, az emberi érzelmek megjelenítésének nagymestere.
Katici ez is egy közelítés. Évekkel azelőtt olvastam, annyira bennem ragadt. Persze biztosan van rá tudományos magyarázat is. Egy-egy téma százfelől közelítése azt hiszem a munkámból is jött, aztán véremmé vált. Bár így is születhettem. Anno Korniss Mihály és Popper írásai is hatottak rám, nehéz időkben nem engedtek szétesni. Ha az ember nem is beszél róla vannak, lehetnek mögötte kőkemény évek.
VálaszTörlésAz utóbbi állításodban biztos vagyok. Azt hiszem, mindenkinek megvan a maga keresztje. Sajnos.
TörlésNeked még van időd, türelmed kézzel írni ? Én már rég letettem a tollat, pedig évtizedekig "fogtam erősen".
VálaszTörlésA holdnaptár használatáról azt hiszem egyik régebbi kommentben tettem említést - én is használom.
Amit a "cselekedetek átörökléséről" írtál - elgondolkodtató....
Fodorka ezt igen, kézzel írom. Néha csak lefirkantom, de még kell a kapaszkodó, a puska.
TörlésÉszrevétlenül örökölünk meg a szülőktől sok mindent. Egyszer csak azt veszed észre, hogy jééé! ezt Anyukám/Apukám is így mondta, csinálta. És egyszer csak azt látod, hogy a gyereked is elkezdi, már látod a nyomokat benne is, hogy ő is, hogy benne is ott vannak már ezek az örökségek.
VálaszTörlésOlyan jó a Náray írás. Az otthonról, a "haza"ról, szívemből szól
Náray, mint író, gondolkodó nagy felfedezés volt. A szokások: képzeld amikor az alig másfél éves unokám beállt elém a nagyanyám tartásával!!!Már évtizedek óta halott volt akkor. Itt inkább a halál után megjelenés érdekes, persze ő máshogy gondolkodott, mint az átlagember.Régen olvastam de látod ennyire bennem maradt.
Törlés