Mára

„Nincsen bölcsesség szeretet nélkül. Nincsen szerelem szabadság nélkül.  És nincsen szabadság mindaddig, amíg nem merünk elszakadni attól, amivé váltunk” Elif Shafak

Varázslat vagy varázslás?

Fekszem, elmegy az áram. Becsukom a szemem, pihentetem. Aztán kinyitom, s ahogy nyílik ki a szemem lassan, vele együtt világosodik meg szoba, tér vissza az áram.

Varázslat! (Persze e nagy misztikus elképzelés alapja lehet a könyv, amelyet olvasok. Kedvelem.)

 Szeretem az írásait, ez volt az első könyve. Még bontakozott, de az életmű ismeretében már megvolt benne minden, ami oly vonzóvá teszi számomra a későbbi könyveit. Ahogy mondani szoktam "beszippantanak" az írásai. Egy különleges világba kerülök, a stílusa magával ragad, a műveltsége, bölcsessége már csak hab a tortán. S akkor a zenékről, amelyek kihagyhatatlan elemei könyveinek még nem is beszéltem.

(Elolvastam mit írtak a könyvről. Kapott mindent, de az idézetekben találtam olyant, amit én is kiírtam magamnak.:



 „Akinek sötét a lelke, sötétek az álmai is. Akinek még sötétebb a lelke, az már nem is álmodik.” A nagyanyám mondta ezt mindig.
    Aznap este, amikor a nagyanyám meghalt, legelső dolgom volt, hogy kinyújtottam felé a kezem és lecsuktam a szemét. Abban a pillanatban, hogy lezártam a szemeit, a hetvenkilenc éven át látott álmai csendben eltűntek, mint az aszfaltra esett nyári zivatar, és nem maradt belőlük semmi."

 " Nagyon utálatos dolog hazudni. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a hazugság és a hallgatás a két leghatalmasabb bűn, ami a mai emberi társadalmat uralja. Tényleg rengetegszer hazudunk és gyakran hallgatunk."

 

"Mintha a sötétség egy átlátszó törésvonalán csúszna, a szél hangtalanul fújdogált."


" Akinek van valamije, fél, hogy elveszti egyszer, akinek meg nincs, aggódik, hogy soha nem is lesz. Mind egyformák. Ezért aki hamarabb jön rá erre, igyekeznie kell, hogy legalább egy kicsit megerősödjön. Elég, ha csak úgy csinál. Nem igaz? Erős embert sehol sem találsz. Csak olyat, aki úgy tud tenni, mintha az lenne."

A mások füve

Amilyen minőségű a munkakultúrád, épp olyan minőségű mindennapjaid kultúrája is. Háy János 

(A link alatt  a könyvbe is beleolvashatunk.) Szerettem, ahogy ír, bemutat, hasonlít. S minden mondata mögött ott van a személyisége. S némi időutazást is tehetünk vele, az emlékek révén. Érdekes volt egy-egy országnál, szinte a mondatok hangulata is visszaadta azt amit érzett.

 

Úgy látszik nálam ez most az útleírások időszaka. Ez egy régebbi könyv, de nekem új volt.

Ahová, ha jól emlékszem nem utazott az előző szerző, nos elment oda az utóbbi. Nagy rajongója a Föld ezen részének, sok érdekességet megtudott az ember a könyvből. S az is kiderült, de gondolom ezen már senki nem csodálkozik: a magyarok -lett légyen a legészakibb rész, legeldugottabb szigete- mindenhol megtalálhatók. Sokat olvastam fel a könyvből, hadd okuljon az uram is.

Nem szeretem a politikát, amit a királyi rádió a menekült ügyben művel, nekem már sok. Úgy gondolom: a kevesebb néha több. Az ember egyszer csak csömört kap, s ha már maghallja lekapcsolja.  Viszont északi fővárosokról ír 2011-ben és 2013-ban tapasztaltakról. A közlekedés precíz, pontos, élnek a csatlakozások (hát amit nálunk párt éve e téren alkottak katasztrofális egynémely részén az országnak, pedig főútvonalon is lenne...), stb. Viszont a fővárosok pályaudvarai megteltek menekültekkel, két év múlva.

"....az embernek meg kell találnia azt, ami nap nap után segít, hogy kilépjen az ajtón.

  Azokról a (szépség)hibákról beszélek, amelyek önálló életre kelnek. A tökéletlenségeinkről, amelyeknek az egyéniségünket köszönhetjük.Olyan nőkről, akik ott is felmutatják a szépséget, ahol azelőtt sosem kerestük volna; nőkről, akik a hibát erénnyé kovácsolják."