(A link alatt a könyvbe is beleolvashatunk.) Szerettem, ahogy ír, bemutat, hasonlít. S minden mondata mögött ott van a személyisége. S némi időutazást is tehetünk vele, az emlékek révén. Érdekes volt egy-egy országnál, szinte a mondatok hangulata is visszaadta azt amit érzett.
Úgy látszik nálam ez most az útleírások időszaka. Ez egy régebbi könyv, de nekem új volt.
Ahová, ha jól emlékszem nem utazott az előző szerző, nos elment oda az utóbbi. Nagy rajongója a Föld ezen részének, sok érdekességet megtudott az ember a könyvből. S az is kiderült, de gondolom ezen már senki nem csodálkozik: a magyarok -lett légyen a legészakibb rész, legeldugottabb szigete- mindenhol megtalálhatók. Sokat olvastam fel a könyvből, hadd okuljon az uram is.
Nem szeretem a politikát, amit a királyi rádió a menekült ügyben művel, nekem már sok. Úgy gondolom: a kevesebb néha több. Az ember egyszer csak csömört kap, s ha már maghallja lekapcsolja. Viszont északi fővárosokról ír 2011-ben és 2013-ban tapasztaltakról. A közlekedés precíz, pontos, élnek a csatlakozások (hát amit nálunk párt éve e téren alkottak katasztrofális egynémely részén az országnak, pedig főútvonalon is lenne...), stb. Viszont a fővárosok pályaudvarai megteltek menekültekkel, két év múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése