(Az eső viszont kellett, nagyon kellett, ásni nem lehetett a földet, olyan kemény volt. Csak éppen a társasága...)
2016. szeptember 6., kedd
Annyira éreztem,
hogy ketten járnak a kint a kertben: a Bú és a Bánat. S ahogy kimentek szemben is jött velem a Búbánat. Esőfelhős, szürke, nyirkos, hűvös, hideges. Tudtam, a Búbánat! November előreküldte a testvérét, nézzen körül, mutassa meg magát, aztán holnaptól élvezzük még, s becsüljük meg a jó időt, amit még kaphatunk.
(Az eső viszont kellett, nagyon kellett, ásni nem lehetett a földet, olyan kemény volt. Csak éppen a társasága...)
(Az eső viszont kellett, nagyon kellett, ásni nem lehetett a földet, olyan kemény volt. Csak éppen a társasága...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Vigasz, hogy rövid ideig lesz most itt a Búbánat és a sárga napraforgóid színe is a vidámságot juttatja inkább eszembe, mint a bánatot.
VálaszTörlésNagyon jó kis eső volt itt is, 20 mm esett, csendesen, áztatóan. Annyira poros volt már minden, szó szerint a levegő is. Amilyen friss levegő van most! finom :)
Itt esik, bánatosan, mondhatni szakad, s hideg is van. Holnap már visszatér a meleg, ez vigasztal.
VálaszTörlésMár süt is a nap így messzire szaladt a Bú és a Bánat. Tudom sajnos az ősz nyomában járva visszatérnek majd.
VálaszTörlésNa, de azért csak csak kisütött már ott felétek is a nap ?? :-)
VálaszTörlés