 
Keresztury Dezső: Zöld-kék
Zöld az ég és zöld a föld és zöld a tó és zöld a levegő, zöld a szél és zöld a nád, zöld-kék a fény, az árnyék, kék az áradó hűs pára, zöld tavaszi-zöld a zöld világ. Kéken lebeg a Szent György hegy, a Badacsony, álommesszibe vész fehér házak sora a láthatáron, mindent kék egébe von az érett tavasz; dúsabb nem lehet soha. Legfeljebb mint az álomkép, a látomás, az emlék, honvágy, ifjuságunk tűnt honát őrző és fel-felvillantó tündérvarázs, örökzöld, élő alkotás, kék-tiszta vágy. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||||||||||||||
| "A csillagok és madarak közt álló fejkendős nőalak kapocs az ég és a
föld között, egyszerre oltalmazó madonna és gondoskodó parasztasszony.
Fejkendőjének hullámzása az út menti pléhkrisztusok záróívét, virágokat
termő palástja pedig egy göcseji harang kontúrját is eszünkbe
idézheti." Németh János szavait idézve: "Abban a szerencsében lehetett részem, hogy jó barátságot ápoltam Keresztury Dezsővel, így pontosan tudom milyen volt számára ez a vidék. A zalai táj és a Balaton-felvidék egyaránt közel állt a szívéhez, ezért mindkettőt belekomponáltam a domborműbe. Az alsó harmadban a Badacsony sziluettje adja a horizontot, előtte pedig végtelenbe futó szántás látható, aminek földrögeibe a Dunántúli hexameterek első versszakának két utolsó sora került." "Itt, itt a helyünk: szemeinkben a távol éggel az itthoni föld fészkire szállni alá." forrás | |||||||||||||||||||||||||||||||||
